Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei
Az első probléma a megfigyelni kívánt sokaság kiválasztása. Amint azt láttuk, a bevallás, mint módszer, a cigányoknál sem biztosítja a teljeskörűséget. Ezért itt is a minősítést kellene a számbavételnél alkalmazni, a korábban, illetve a külföldön alkalmazott gyakorlathoz hasonlóan. Nehezen megközelíthető, vagy definiálható csoportokra vonatkozó adatgyűjtés világszerte a mások által is felismerhető ismérvek alapján történik. Éppen e tulajdonságaiknál fogva tartják ezt korrektnek, sőt demokratikusnak a reprezentatív adatgyűjtések nehezen ellenőrizhető kiválasztási rendszere miatt. Azonban az emberi jogokra hivatkozva akadályoznak minden ilyen kezdeményezést azok, akik - információ hiánya miatt - képtelenek bizonyos intézkedéseket megfelelő módon előkészíteni. E fenntartások hangoztatásával jelentősen hátráltatnak minden olyan információgyűjtést, ami hozzájárulna a problémák megismeréséhez és ezáltal megoldásához. így most a helyzetet egy olyan beteg leány helyzetéhez hasonlítanám, akinek halljuk ugyan a panaszait, de megvizsgálni, betegségét meghatározni nem lehet, mert /szemérmességből/ levetkőztem, megvizsgálni nem engedik. A gyógyításé nélkül pedig nem lehetséges. Hiába tanulmányozzuk dalait, ruháját, nyelvét stb., ezek az információk társadalmi helyzetének megváltoztatásához /bajai gyógyításához/ még nem jelenthetnek elégséges támpontot. Reálisabb adatok szerzése érdekében olyan módszereket kell kidolgoznunk, amelyek nem teszik lehetővé a megkérdezettek szubjektív mérlegeléséből adódó torzításokat, hanem növelik együttműködési készségüket. De meg kell találni azokat az érveket is, amelyek biztosítják az érdekvédelmi szervezetek, szövetségek aktivitását, hogy - helyi hálózatukon keresztül - minél szélesebb körben vegyenek részt az összeírás lebonyolításában. A jövőben is arra kell törekednünk, hogy felhívjuk a törvényhozók, a döntésre jogosultak figyelmét a statisztikának az intézkedéseket elősegítő és azok végrehajtását lehetővé tevő szerepére. Továbbra is úgy látjuk, hogy a megfigyelés középpontjába nem az egyént, hanem a családot kell állítani, mint a fiatalok szocializációjának, nevelésének, az etnikai hagyományok őrzésének és továbbadásának a legfontosabb intézményét. De a módszertani részhez tartozik annak a meghatározása is, hogy milyen fogalmakat használjunk és azoknak milyen tartalmi elemeit hangoztassuk. Bár évtizedek óta végzünk ilyen jellegű adatgyűjtéseket, mindig volt /van/ valami hiányérzetünk, mert nem tudjuk, hogy az általánosan használt fogalmak, definíciók jellemzőek-e a cigányokra is. A cigány népességet nemjellemzi anyanyelve, családi helyzetét törvényes családi állapota, lakáshelyzetét a szobák száma, anyagi lehetőségeit iskolázottsága, vagy foglalkozása. Az adatgyűjtések továbbfejlesztésének másik területe a tartalmi bővítés, illetve megújítás lehetőségeinek feltárása. A civilizáció terjedése következtében életmódunk egyre jobban uniformizálódik. Ennek következtében a nemzetiségi vagy az etnikai jellemvonások, illetve azok életformáló szerepe egyre szűkebb területre korlátozódik. Ezért - a már eddig is kutatott témákon kívül - olyan kérdéseket is be kell venni a programba, amelyekből kitűnik, hogy a megkérdezett az etnikai lét milyen jegyeit tartotta meg és milyeneket kíván továbbadni utódainak. Választ kell kapni olyan kérdésekre, hogy milyen tényezők segítik elő a nemzetiségi lét megtartását és melyek biztosítják továbbélését. Úgy vélem, hogy a nyelvtudáson és a nyelvhasználaton kívül a kulturális hagyományoknak, illetve a kulturális életnek lehet kiemelkedő szerepe ezen a téren is. Ezért a hagyományápolásban növekszik a szerepe a kulturális életet szimbolizáló olyan jelenségeknek, mint a vallásos ünnepeken, nemzetiségi demonstrációkon való részvétel, rendezésükben való közreműködés. Nemcsak azt kellene felmérni, hogy mi van, hanem - egy jól körülhatárolt program összeállításával - tájékozódni kellene az e területeken meghatározható elvárásokról, kívánságokról is. Nemcsak a tudomány, hanem a közigazgatás is nyerne azzal, ha feltárhatnánk olyan igényeket, hogy mennyien igénylik a nemzetiségi érdekképviselet megalakítását és részt vennének-e annak munkájában, elégnek és hasznosnak tartják-e a TV és a Rádió nemzetiségi adásait stb. Egy külön kérdéscsoportot kellene kialakítani arról, hogy a megkérdezetteknek vagy családtagjainak volt-e, vagy van-e valamilyen hátránya etnikai hovatartozása miatt. A cigányok helyzete, életkörülményei, beilleszkedésük nehézségei már csak számuknál fogva is a magyar társadalomnak jelenlevő problémája. Saját szakterületünkön nekünk is mindent meg kell tenni annak elkerülése érdekében, hogy Magyarországon a 20. század végén ennek az etnikai csoportnak a léte jelentse a legsúlyosabb társadalmi feszültségek forrását. így a cigányokkal foglalkozó statisztika - óhatatlanul is - a társadalmi és politikai irodalom része, ami növeli szakmai felelősségét és a megbízhatósága iránti igényeket. JEGYZETEK 1 Kemény István: Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról. MTA Szociológiai Intézetének Kiadványai, Budapest, 1976. 14.p. 2 Czeizel Endre: A magyarság genetikája. Debrecen, 1990. 59.p. 3 Fainzang S.: Les ethnologues, les médecins et les Tsiganes devant la maladie. Etudes Tsiganes /Paris/, 1988. vol.34. no.2. 3-10.p. 4 Kalibova, Kréta: Charakteristika Umrtnostnich porneru romské populace v CSSR, Demografie, 1989. 239-250.p. 5 Dr. Hoóz István Iszerkl: A cigányok számának és demográfiai helyzetének alakulása Baranya megyében. Pécs, 1989. 353.p. 6 I.m. 188.p. 348
