Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei
- a formai változások ellenére - az érzelmi visszatérés megtörténhet. Az asszimiláció vagy a disszimiláció időben lejátszódó folyamat. Tehát mindig vannak olyan rétegek, amelyek valahol a többségi és a kisebbségi nemzet között helyezkednek el, az átmenetnek valamely stádiumában vannak. Ezeket akkor is figyelembe kell venni, ha a potenciális növekedés tartalékai és akkor is, ha a csökkenés okai lehetnek. Az adatgyűjtés alapjául szolgáló definíciót tehát úgy kell meghatározni, hogy ezek az átmeneti kategóriák is beleférjenek. A cigányok száma és aránya megyénként 1977-78-ban* /7. tábla/ A cigányok Megye száma százalékos megoszlása népességhez viszonyított aránya Baranya 22 000 6,8 5,0 Bács-Kiskun 10 000 3,1 1,7 Békés 9 000 2,8 2,1 Borsod-Abaúj-Zemplén 56 000 17,3 6,8 Csongrád 6 000 1,8 1,4 Fejér 5 000 1,5 1,3 Győr-Sopron 4 000 1,2 0,8 Hajdú-Bihar 17 000 5,2 3,1 Heves 17 000 5,2 5,0 Komárom 6 000 1,8 1,9 Nógrád 16 000 4,9 6,4 Pest 20 000 6,2 2,1 Somogy 20 000 6,2 5,4 Szabolcs-Szatmár 36 000 11,1 7,0 Szolnok 21 000 6,5 4,8 Tolna 6 000 3,4 4,1 Vas 7 000 1,8 2,1 Veszprém 6 000 2,2 1,6 Zala 30 000 1,8 2,5 Budapest 30 000 9,2 1,4 Összesen 325 000 100,0 3,0 * Kozák Istvánná dr.: A cigány lakosság beilleszkedése társadalmunkba. Társadalmi Szemle, 1982. évi 7.sz. 57-67.p. Bár hazai adataink erről a folyamatról nincsenek, de egy Csehszlovákiában végzett vizsgálat eredményei e kérdés jelentőségét számunkra is érzékeltetik. Az SRB a következő rétegeket határozta meg és az ezekbe sorolt népesség arányszámai Szlovákiában a cigányságról az alábbi képet mutatták /1968/: I. 33,0% II. 37,2% III. 29,8% Ezek állanak a legközelebb ahhoz, hogy beolvadjanak a többségbe; Feladták már a cigányélet egyes jellemzőit /letelepült, rendszeresen dolgozik, némi iskolázottsággal rendelkezik/; A legtöbb segítségre volna szükségük, de akiknél a sikerre a legkisebb a remény. Az elmúlt években a cigányoknak is lehetőségük volt érdekképviseleti szervek alakítására. Ezek sokfélesége, vezetőik nyilatkozatai, a közöttük még meglevő ellentétek arra utalnak, hogy nemcsak szociális helyzetük különböző, hanem differenciálódásuknak mélyebben rejlő okai is lehetnek. Úgy tűnik tehát, hogy ezeknek az éveknek a változásai a cigányság számára is lehetőséget kínálnak egy nagyszabású társadalmi általakuláshoz, társadalmi és gazdasági felemelkedéshez. Ahhoz, hogy ezek a lehetőségek valóra váljanak, a nem cigányoknak is alapvető érdekeik fűződnek. Több évtizedes kutatómunkánk és a gyorsan változó élet egyre inkább arról győzött meg, hogy a cigányokkal foglalkozó statisztikát több irányban tovább kell fejleszteni. Azt hiszem, hogy ma e téren is többet tudunk a cigányokról, mint 20, vagy 40 évvel ezelőtt, de bővülő tudásanyagunk rávilágít egyben ismereteink hiányosságaira is. Szűkebb és tágabb körű megbeszéléseken egyre gyakrabban felmerül az a kívánság, hogy a statisztikai megfigyelést újabb területekre is ki kell terjeszteni, valamint meg kell végre szervezni /100 év után újra/ egy teljeskörű megfigyelést. Ez azzal a követelménnyel jár, hogy továbbfejlesszük ezeknek az adatgyűjtéseknek a módszertanát csakúgy, mint a tartalmát. 347
