Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei

arányszámok. Mindezek eredményeként a születéskor várható átlagos élettartam /1970-1980/ a cigány férfiaknál 55,3, a cigány nőknél pedig 59,9 év volt, vagyis több mint tíz évvel kevesebb, mint a nem cigányoknál. Az 1941. évi - és utána még több - népszámlálás alkalmával megkérdezték az egyén nemzetiségét is. A nemzetiség az egyén szubjektív érzése, amely független lehet a származásától, anyanyelvétől, sőt, nyelvtudásától is. Így a megkérdezettek gyakran olyan nemzetiséget jelölnek meg, amelyekbe származásuk alapján nem tartoznak. Hasonló a helyzet a cigányoknál is, illetve a cigány "nemzetiség", a cigány etnikum vállalásával is. A cigány nemzetiségűek számának alakulását a 4. táblában foglaltuk össze. A cigány nemzetiségűek számának és arányának alakulása Magyarországon nemenként 14. tábla/ A népszámlálás éve Férfi Nő Összesen Számban 1941 13 196 13 837 27 033 1949 18 135 19 463 37 598 1960 27 306 28 815 56 121 1980 2 998 3 406 6 404 1990 71432 71 251 142 683 Százalékban 1941 0,3 0,3 0,3 1949 0,4 0,4 0,4 1960 0,6 0,6 0,6 1980 0,1 0,1 0,1 1990 1,4 1,3 1,4 Ismét azt kell hangsúlyoznunk, hogy demográfiai okokból olyan lényeges változások nem következhettek be egyik évtizedről a másikra, mint amit a táblázat adatai mutatnak. Ezeknek az adatoknak változása visszatükrözi ennek az időszaknak a nemzetiségi politikáját, a kisebbségeket körülvevő légkört és az /etnikai/ öntudatosodás mértékének alakulását. A népszámlálási adatokat azonban feltétlenül figyelembe kell vennünk e problémák ellenére is, mert csupán ezek a tárgyi bizonyítékai annak, hogy mennyien vállalják származásukat. A bevallást mint módszert, alapvetően fontos számbavételi módszernek kell tartani, mert eredménye reagense a cigányság etnikai tudatának, illetve annak változásának. A 4. táblából az tűnik ki, hogy cigány nemzetiségűnek ekkora tömeg /142 683/ hazánkban még sohasem vallotta magát. Az utóbbi évtizedek a cigányok öntudatra ébredésének időszakát jelentették, nemcsak hazánkban, hanem a szomszéd országokban is. Jugoszláviában az 1971. évi népszámlálás alkalmával 78 000, 1981-ben pedig 170 000 személy vallota magát cigánynak, de Csehszlovákiában is több, mint 30%-al növekedett számuk 1970 és 1980 között /219 000, illetve 288 000/. A cigányok számát azonban ezekben az országokban is lényegesen magasabbra becsülik a népszámlálási adatoknál. A különböző kisebbségeknél a nemzetiségi anyanyelvűek száma lényegesen meghaladja azokét, akik nemzetiségi hovatartozásukat vállalják. Mivel a cigányoknak csak egy hányada tud cigányul, náluk a helyzet fordított. Amint láttuk 1990-ben a cigány nemzetiségűek száma /142 683/ csaknem háromszorosa a cigány anyanyelvűekének. így náluk ezeknek az adatoknak beható elemzése volna indokolt. Jó lenne, ha ennek a tömegnek ismernénk demográfiai struktúráját, társadalmi-gazdasági-kulturális megoszlását. Jogosan feltételezzük, hogy ez már jobban reprezentálná a cigányság egészét, mint például a cigány anyanyelvűeké. Bár a népszámlálás adatainak részletesebb feldolgozása az eddigieknél több információt adhatna a cigányságról, akkor sem elégíthetné ki sem az államigazgatás, sem a tudományos kutatók igényeit. Ezeket az adatokat sem a szakemberek, sem a politikusok nem fogadják el a cigányok számaként. Mindenféle intézkedés megalapozása lényegesen több információt igényel. Amikor a nemzetiségek arányszámuknak megfelelő részvételi jogot kívánnak a sorsukat meghatározó szervezetekben, önkormányzatokban, akkor területi bontásban is ismerni kell ezeket az adatokat, pozitív diszkriminációt, jobb szociális ellátást, idősek gondozását stb. nem lehet elvárni, illetve megvalósítani a kormegoszlásra, a családi helyzetre, a lakáskörülményekre stb. vonatkozó adatok nélkül. Mivel a népszámlálás ezeket nem biztosíthatja, speciális adatgyűjtések végrehajtásával próbálták az információs hálózatot bővíteni. Minden adatgyűjtés előtt elméletileg tisztázni kell, milyen ismérvek alapján kívánják meghatározni valakinek az etnikai hovatartozását. A szakirodalom ennek inkább a problémáival, nehézségeivel, nem annyira 343