Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Hoóz István: A cigányokkal foglalkozó statisztika továbbfejlesztésének és megújításának lehetőségei
7. A CIGÁNY KISEBBSÉG Hoóz István A CIGÁNYOKKAL FOGLALKOZÓ STATISZTIKA TOVÁBBFEJLESZTÉSÉNEK ÉS MEGÚJÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI l. Sok helyen olvashatjuk és gyakran halljuk, hogy hazánk legjelentősebb etnikuma a cigány népesség. Jelentőségét, társadalmi életünkben játszott szerepét azonban nemcsak nagy száma határozza meg, hanem néhány speciális jellegzetessége is. Témánk szempontjából az egyik ilyen jellegzetesség a cigányság területi szétszórtsága, hisz földrajzilag nem elkülöníthető területen élnek, hanem kisebb-nagyobb számban szinte minden településen jelen vannak. Az adatgyűjtés szempontjából ugyancsak specifikumnak kell tekinteni azt is, hogy túlnyomó többségük nem a cigány nyelv valamelyikének változatát, hanem környezetük nyelvét beszéli. Mindazokban az országokban, amelyekben cigányok is élnek, az államigazgatásra olyan feladatok hárulnak, amelyek megoldásához ismerni kell számukat és demográfiai struktúrájukat. Az előbbi tényezőkön kívül ezt indokolja az is, hogy a Magyarországon élő etnikumok közül a cigányok életmódja, életkörülményei térnek el a legnagyobb mértékben környezetük nem cigány népességének szokásaitól, életvitelétől. A cigány etnikum nagy ellenálló erejét bizonyítja, hogy kis csoportokban, sajátjuknál lényegesen kultúráltabb közegben élve, külön nyelv nélkül is meg tudták őrizni - csaknem változatlanul - hagyományaikat, életmódjukat, számos biológiai specialitásukat. A hagyományokhoz való makacs ragaszkodásukat az államigazgatás hazánkban is már több száz éve igyekszik leküzdeni, vagy legalább annak szélsőséges megnyilvánulásait megszüntetni. A politikusok - Mária Teréziától kezdve szinte napjainkig - a nomád élet, a kóborlás és a csavargás megszüntetését, illetőleg a cigányok letelepítését tartják a legfontosabb feladatnak. Azóta próbálják hasznos adófizető polgárokká formálni legalább egy részüket. Kezdetben a földművelésre, majd a mezőgazdasági, majd az ipari munkára igyekeztek rávenni legalább a fiatalságot. Úgy tűnik azonban, hogy - a várakozásokkal ellentétben, nemcsak az elmúlt évtizedek, hanem az elmúlt évszázadok is kevésnek bizonyultak a cigányság /többsége/ hagyományos életmódjának, szokásainak megváltoztatására, hisz ezek a törekvések nem hozták meg a kívánt eredményt: többségüket sem asszimilálni, sem integrálni nem sikerült. Ennek következtében egyre nagyobb lett a különbség az ilyen cigány és nem cigány népesség életének minden területén. Nemcsak a humanizmus, hanem a mindennapi praktikus érdekek is azt követelik - cigánytól és nem cigánytól egyaránt -, hogy ez a helyzet minél előbb megváltozzon, az előítéletek és az előítéletek alapját képező különbségek csökkenjenek, majd fokozatosan meg is szűnjenek. Bár a háború utáni években több területen már számottevő eredményeket értünk el, a történelmi tapasztalatok és a cigányok nagy /és gyorsan növekvő/ száma arra figyelmeztet, hogy ez nem egy gyorsan megoldható, vagy látványos eredményeket hozó államigazgatási rutinfeladat, hanem még évtizedekig tartó, tervszerűen végrehajtott, szívós munkát igényelő, nagyon gyakran népszerűtlen feladat, tevékenység. Amikor tehát a cigány lakossággal foglalkozunk, az nem egy etnikum tagjainak valamilyen szűken meghatározott célú vizsgálatát jelenti, hanem az a Magyarországon élő népesség jelenlegi társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetének feltárására irányuló törekvés, a nemzeti önismeret bővítésének része, a közelebbi és távolabbi jövő teendőinek megalapozása érdekében vállalt feladat. A cigányság a Magyarországon élő népesség része. így nemcsak a cigányok, hanem az ország egészének életszínvonalára, életkörülményeire, egészségügyére, közbiztonságára kihat az, hogy ennek a növekvő tömegnek a jelenlegi helyzetét mennyire ismerjük, fel tudjuk-e készíteni a fiatalságot a jövőre úgy, hogy a társadalom hasznos tagjaivá, ne pedig eltartottjaivá váljanak. A cigányok életének, a társadalmigazdasági körülményeinek megismerését nem a napi politikai célok diktálják, hanem az egész magyar társadalom lés benne a cigányok/ jelenlegi és jövőbeni érdeke a nem cigányok és a cigányok együttélését veszélyeztető tényezők feltárását. Helyzetük tárgyilagos felmérése, a nem cigány és cigány lakosság közötti különbségek feltérképezése nemcsak ismereteinket gazdagítaná, hanem alapja lehet azon hátrányok csökkentésének, majd fokozatos megszüntetésének, amelyek még alapjai a népesség e két csoportja közötti ellentéteknek. Ha nem ismerjük a cigány és nem cigány népesség közötti különbségeket, akkor a helyzetük megváltoztatására irányuló szándékok is bizonytalan kimenetelű kísérletekké válnak. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai arra hívták fel a figyelmet, hogy ezt nem várhatjuk 339
