Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyurok János: A magyarországi horvát kisebbség néhány demográfiai statisztikai jellemzője az 1910-1990 közötti népszámlálások tükrében

1980. január 1-én 10 709 463 fő volt az ország népessége. 387 364 fővel több, mint az 1970-es népszámlálás idején. Tíz év alatt a népesség ténylegesen 3,8%-al szaporodott. A mortalitás a korábbi tíz éves periódushoz képest 10,6%-ról 12,4%-ra emelkedett. Az élveszületések száma akorábbi tíz éves periódussal szemben 14,1 %-róI 16,3%-ra emelkedett. Az élveszületési és halálozási adatok közel hasonló mértékű emelkedése, pontosabban a kettő különbözetéből adódó természetes szaporodás csak jelentéktelenül változott. Az 1980-as népszámlálás, már ami a nemzetiségi összeírást illeti, több tekintetben változott a korábbi időszakokhoz képest. A nemzetiségi hovatartozást ugyanis nemcsak a lakosságtól begyűjtött válaszok alapján állapították meg, hanem a helyi lakosságot jól ismerő, elfogulatlan személyek által végzett "minősítés" révén a népszámlálást követően kiegészítő adatgyűjtést is végeztek. Ez az ún. "tanácsi minősítés", 506 kiemelt községben történt meg. Olyan községek kerültek kiemelésre, melyekben a régebbi népszámlálások adatai szerint említésre méltó számban éltek szlovák, román, délszláv vagy német nemzetiségű családok, s melyekben 1980-ban is található volt nem magyar nemzetiségű népesség. A kapott eredmények alapján most már több mindent megtudhatunk a Magyarországon élő szlovák, román, délszláv és német nemzetiségről. Érdekes, hogy a cigányság 1980-ban /is/ az egyéb kategóriába soroltatott. Néhány érdekesebb eredmény az 1980-as népszámlálás alapján a hazai délszlávokról, ahogyan akkor e gyűjtőfogalommal a horvátokat, szerbeket és szlovéneket jelölték. A nemek arányát tekintve, a vizsgált nemzetiségeket figyelembe véve, a kiemelt községeknél kedvezőbb a kép, mint az ország valamennyi községénél. A nő többlet nemzetiségeken belül a németeknél és délszlávoknál a legmagasabb /1000 férfire számítva 1092, illetve 1087 nő jut/. A korösszetételre a nemzetiségeknél jellemző az öregedés. Jellemző, hogy a 100 felnőtt korü lakosra jutó öregkornak /60 évesek és idősebbek/ száma az ország összes községében 30, a kiemelt községeknél valamivel kedvezőbb 27, viszont a nemzetiségi népességeknél átlagosan közel 10 fővel magasabb /a délszlávok esetében ez 37/. A családi állapotot illetően figyelemre méltó jelenség a nemzetiségeknél az elvált családi állapotúak alacsony aránya a magyarokéhoz képest. Úgy gondolom, hogy ez egyes kisebbségeknél szorosan összefügg a sajátos kulturális tradícióval és életfelfogással is. Érdekes megjegyezni, hogy a román népesség családi állapotának szerkezete áll legközelebb a magyar népességéhez, még az elváltak arányának tekintetében is. A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti megoszlásánál jól nyomon követhetőek az előbbiekben elmondottak /3. tábla/. A termékenységet illetően a nemzetiségi községekben élő házas nők termékenysége nem éri el az országos községi átlagot. Igen érdekes, hogy a termékenység tekintetében a legmagasabb arányt a román nemzetiségű nők mutatják, akik között ugyan aránylag legtöbben vannak a gyermektelenek, de legmagasabb a 3, és 4, vagy többgyermekesek aránya. Kiemelkednek az átlagból a német házas nők, akiknek csaknem a fele két gyermeket szült, ugyanakkor legkisebb közöttük a gyermektelen nők aránya és a 4, vagy annál több gyermeket szülteké. A délszlávok e tekintetben a nemzetiségek között átlagosnak számítanak. Az iskolai végzettséggel kapcsolatos mutatók igen érdekesek és sokatmondóak. A nemzetiségi népesség iskolázottsága - szinte minden főbb mutató tanúsága szerint - nagymértékben alatta marad mind a magyarnak minősített népesség, mind a községi átlag értékeinek. Magyarország 15 éves és idősebb népességének megoszlása családi állapot szerint 1980-ban /Százalék/ 13. tábla/ Megnevezés Férfi összesen Nőtlen Házas Özvegy Elvált Nő összesen Hajadon Házas Özvegy Elvált Összes község 100,0 22,1 71,3 3,9 2,7 100,0 11,7 67,5 17,5 3,3 Kiemelt községek 100,0 21,7 71,5 3,8 3,0 100,0 11,8 67,5 16,8 3,9 ebből: magyar 100,0 22,0 71,2 3,4 3,4 100,0 12,2 68,1 15,3 4,4 szlovák 100,0 20.3 72,4 4,8 2,5 100,0 9,8 68,0 19,1 3,1 román 100,0 18.8 72,8 5,1 3,3 100,0 8,4 69,5 17,7 4,4 délszláv 100,0 22.0 70,4 5,3 2,3 100,0 11,9 65,0 20,2 2,9 német 100,0 19.7 74,2 4,4 1,7 100,0 10,3 66,3 21,2 2,2 Érdekes megnéznünk a nemzetiségi népesség gazdasági aktivitását. Nemzetiségenként vizsgálva az aktív keresők arányát: a délszlávoké a legmagasabb /47,7%/, a románoké a legalacsonyabb /44,6%/, a magyarok aktív kereső arányát /48,1%/ egyik nemzetiség sem éri el. Ennek egyik fő oka a nemzetiségi népesség öregedésében rejlik elsősorban. Az öregkorú népesség előfordulására utal a nemzetiségi lakosság körében az aktív keresők munkaképes koron túli magas részaránya is, amely az ország összes községénél 3,7%-os, míg a délszlávoknál 5,1%-os arányt mutat !4. tábla/. 331