Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Csobai Lászlóné: A magyarországi román nemzeti kisebbség történetének áttekintése a statisztika tükrében

betelepülés folyamán a lakosság felét a szerbek, a másik felét pedig a románok alkották. A lakosság megoszlásának ez az aránya napjainkig megmaradt. A battonyai és magyarcsanádi szerbek és románok által közösen létrehozott egyházközségek mellett Budán is létrejött a görögök, a macedorománok és a szerbek által közösen alapított görögkeleti egyházközség. A 18. század folyamán letelepedett görög és macedoromán kereskedők csatlakoztak a már korábban letelepedett budai szerbekhez, felépítve együtt közös illír egyházukat, azonos vallásúak lévén. A közös egyházban a nem azonos nyelvük miatt 1788ban konfliktus támadt közöttük, amikor is a görögök és a macedorománok engedélyt kértek egyházuk szétválasztására.

3

1 Az engedély elnyerése után 1791-ben új, önálló egyházközséget alkotnak "Graeca-valachia comunitas Pestiensis" néven és felépítik új templomukat. Két lelkészt szentelnek fel, egy görögöt és egy macedorománt, a szertartás nyelveként elismerve a görögöt és a románt. A görögök számának csökkenésével és a románok gyarapodásával újabb konfliktus támadt, most már a görögök és a románok között, mivel a görögök fokozatosan igyekeztek kiszorítani a románokat, megszüntetve a második, a román lelkészi státuszt. Ezek után a románok elhatározták az önálló román egyházközség létrehozását. Hosszas procedúra után a budapesti románok 1900ban létrehozzák önálló egyházközségüket és berendezik ma is létező és működő kápolnájukat.

3

2 A budapesti görögkeleti egyház köré tömörültek a román értelmiségiek és mindazok, akik a fővárosban tanultak és a román kultúrához kötődtek. Legvégül két Arad vármegyei településen, Eleken és Pusztaottlakán az egyházak hasonlóan későn jöttek létre. Eleken viszonylag korán, az 1744. évi második német betelepítéssel szinte egy időben görögkeleti vallású románok is kezdenek megtelepedni. Ezek az első telepesek szegény jobbágyok, illetve zsellérek. Számuk fokozatosan növekszik, 1900-ra 1350 főt számláltak. Korai betelepedésük ellenére önálló egyházuk 1934-ben jött létre, napjainkban is fenntartva görögkeleti kápolnájukat.

3

3 Elekkel szemben Pusztaottlaka egy késői, másodlagos telepítési folyamat eredményeként jött létre. A 19. század végén, amikor is egy román vagyonos gazdálkodó, Rusu István, saját földjéből ingyen, mintegy 40 házhelyet biztosított az ott letelepedni szándékozó görögkeleti vallású románok szmára, ezzel megvetette a mai falu alapjait. A letelepülők számára iskolát és egyházat építtetett.

3

4 1912-ben mintegy 108 családot, azaz 474 főt számláltak össze. Rusu István 1913-ra saját költségein felépítteti a görögkeleti templomot.

3

5 Elek és Pusztaottlaka községekre egyaránt vonatkozik, hogy 1945 után magyarok, Elekre pedig szlovákok is költöztek. Mára már a kettő, illetve a három nemzetiség által lakott községekké váltak. A rövid történeti áttekintés alapján is megállapítható a hazai román nemzeti kisebbség létszámának folyamatos növekedése a 20. század elejéig. A letelepedéskor létrejött öt kompakt lakosságú település Bihar vármegyében: Bedő, Méhkerék és Vekerd; Békés vármegyében: Kétegyháza, Arad vármegyében: Pusztaottlaka, amelyek közül csak az első három maradt meg kompakt lakosságúnak, az utóbbi kettő a századok folyamán vegyeslakosságúvá vált. A vegyeslakosságúvá vált települések esetében a román anyanyelvű lakosság csatlakozott az ott élő magyarokhoz; mint Darvas, Körösszakáll, Körösszegapáti, Mezőpeterd, Nagyléta, Pocsaj, Zsáka, Sarkadkeresztúr, Békés, Csorvás, Gyula esetében; a szerbekhez, Battonyán és Magyarcsanádon, a németekhez, mint Eleken és Gyulán, a szlovákokhoz, mint Békéscsabán, a görögökhöz, mint Békésen, Békéscsabán és Budán. A vegyeslakosságú települések közül Békéscsabán, Eleken, Körösszegapátiban, Budán és Csorváson a románok már a letelepedéskor a kisebbséget alkották. Néhány vegyeslakosságú településen a román anyanyelvűek száma megközelítette az 50%-ot, vagy csak valamivel maradt alatta, mint Magyarcsanádon, Darvason, Nagylétán, Körösszakáiion és Mezőpeterden. A népszámlálás adatai mellett a görögkeleti egyház által folyamatosan készített összeírások adatai is bizonyítják, hogy a román anyanyelvű lakosság száma Trianonig folyamatosan növekedett és ugyanakkor számarányát is megtartotta az egyes községekben. Az 1910-es évi népszámlálás adatai szerint 28 491 fő vallotta magát román anyanyelvűnek. Trianon után a kisebbség fokozatos asszimilációját támasztja alá, hogy az 1941. évi népszámlálás szerint létszáma a felére csökkent, 14 142 főre és 1990-re ismét felére, 8730-ra. Természetesen ez csupán egy, a hivatalos statisztika oldaláról megközelített adat, amely azonban mindenképpen jelzi az asszimiláció folyamatos erősödését. Ez az adat csupán az anyanyelvüket megtartók és a románságukat bevallók számát tükrözi. A román kisebbség létszámának az alakulását a vallási hovatartozás oldaláról megközelítve számos olyan adat áll rendelkezésre, amelyek közelebb visznek a valóságos helyzethez. Az 1920-as évi népességösszeírás szerint 50 990-an görögkeleti vallásúnak, s ebből 19 179-en románnak, de a népesség anyanyelvi megoszlása szerint 23 695-en vallották magukat román anyanyelvűnek. Románnak vallották magukat még 4516-an, de nem görögkeleti vallásúnak. Amint történeti áttekintésemben utaltam rá, a románok egy része Bihar megyében a letelepedés után néhány évtizeddel áttért a görögkatolikus hitre. Ez a magyarázata annak, hogy többen vallották magukat románnak, mint görögkeleti vallásúnak. 322