Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyivicsán Anna: A magyarországi szlovákság számadatok tükrében

a nemzetiségi lakosság csak egy részére vonatkoznak. Ezek szerint a szlovák szülők 66%-a paraszt, 25%-a munkás, 3%-a értelmiségi és 6%-a egyéb kategóriába tartozott. Összehasonlítva az adatokat, például a délszláv és a román szülők foglalkozási ág százalékos arányában, a délszlávok /összevont számadatok a horvátokról és szerbekről és szlovénekről a kimutatásban/ 85% paraszt, 9% munkás, értelmiségi nincs, 6% egyéb. A románoknál 94% paraszt, 3 % munkás, értelmiségi kategória nincs, és 3 % egyéb. A szlovákoknál sokkal kedvezőbb a munkásság, a parasztság és az értelmiség aránya, mint a többi nemzetiségnél. Ez utóbbit látszik igazolni az is, hogy az 1960-as népszámlálás adatai szerint a városban lakó szlovák lakosság száma a németek után a legmagasabb. Amíg a szlovákságnak 70,9%-a falun lakik, addig a szerbeknek 82%-a, horvátoknak és egyéb délszláv csoportoknak 89,6%-a, a románoknak pedig 87 %-a lakik falun. Annak ellenére, hogy a többi nemzetiségtől eltérően, ahol egyetlen értelmiségi kategóriájú szülő sincs, a /gyakorlatot ismerve, természetesen az itt jelzett "értelmiségi hiány" nem tükrözi az objektív valóságot, hiszen ismert, hogy pl. a szerbeknél a magyarországi nemzetiséghez viszonyítva igen magas az értelmiségiek száma, akik nemzetiségi iskolába járatták gyerekeiket/. A szlovákoknál értelmiségi réteghez a szülők 3 %-a tartozik, mégis mind a délszláv, mind pedig a román nemzetiség körében jóval aktívabb a nemzetiségek köré visszatérő, igaz, valójában már 1950 után értelmisége van. Hasonlót mondhatunk akkor is, amikor a szlovák városi lakosság alakulását közelebbről megvizsgáljuk. Bár 1960-ban a városban lakó szlovákok száma az 1960-as népszámlálás alapján nemzetiségeink között viszonylag magas volt, városba áramlásuk 1949 és 1960 között, de azután sem volt gyorsabb ütemű, sőt az utóbbi időben a városiasodás folyamata - legalábbis a statisztikai mutatók szerint - jóval kedvezőtlenebbül alakult, mint a többi nemzetiségnél. Ezt mutatja Budapest nemzetiségi lakosságának alakulása 1970-ben. Annak ellenére ugyanis, hogy a nemzetiségek száma ekkor országosan csökkent, Budapesten - a szlovákok kivételével - tovább emelkedett. /Budapest nemzetiségi lakossága 1960-ban: szlovák 1688, román 465, német 4733, délszláv együtt 1207; 1970-ben szlovák: 1459, román: 577, német: 4911, délszláv együtt: 2212./ A viszonylag kedvezőbb struktúra alakulása ellenére a szlovák lakosság zöme még az 1970-es évek derekán is mezőgazdasággal foglalkozott. Kiegészítő, összehasonlító céllal, elemzés nélkül közöljük az 1980-as tanácsi minősítésű /nemzetiségi/ felmérés alapján az 506 kiválasztott település foglalkozások szerinti százalékos kimutatását /2. tábla/. 506 magyarországi település népességének foglalkozási megoszlása nemzetiségenként 1980 /2. tábla/ Nemzetiség Munkás /%/ Paraszt /%/ Szellemi foglalkozású /%/ Kiskereskedő kisiparos /%/ németek 61,7 17,9 17,2 3,2 szlovákok 58,4 26,4 12,6 2,6 délszlávok együtt 55,3 26,0 13,1 5,6 románok 43,4 36,0 13,8 6,8 magyarok 60,8 16,7 20,0 2,5 309