Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Klinger András: A nemzetiségi statisztika Európában és Magyarországon

Ami az Ausztriához tartozó Burgenlandot illeti, ott mindig többségben éltek a németek. Az 1910-es magyar népszámlálás 220 ezer német anyanyelvű személyt mutatott ki a mai Burgenland területén, 1991-ben 240 ezren vallották magukról, hogy német nyelvet használnak. 80 éve 26 ezren vallották magukat magyar anyanyelvűnek, 1991ben már csak 5 ezren használták a magyar nyelvet /a magyarul beszélők száma egy vizsgálat eredményei szerint ennél magasabb: 17 ezer fő volt/. Jelentős számú horvát is él itt: 1910-ben 43 ezer horvát anyanyelvű, 1991-ben 19 ezer horvát nyelvet használó /horvátul összesen 24 ezren beszélnek/. E változások miatt Burgenlandban a németek aránya 75%-ról 90%-ra nőtt, a horvátoké 15%-ról 7%-ra, a magyaroké pedig 9%-ról 2%-ra csökkent. Szlovákia mai területén az 1910. évi magyar népszámlálás adatai szerint 1,7 millió szlovák anyanyelvű személy élt, a szlovák nemzetiségűek száma 1930-ban már elérte a 2,3 milliót, 1991-ben pedig már 4,5 milliót tett ki. így 80 év alatt számuk 2,7 millió lakossal gyarapodott. A több mint 2,8 milliós emelkedésből csupán 670 ezer /kevesebb, mint egynegyed/ következett be a két világháború között, többsége /2,1 millió/ azonban 1930 és 1991 között jött létre. Ugyanezen 80 év alatt a magyarok száma közel 890 ezerről mintegy 570 ezerre esett vissza. Az 1910 és 1991 közötti mintegy 320 ezer fős népességfogyás zöme közvetlenül az I. világháború után következett be, amikor közel 250 ezres csökkenést regisztráltak, aminek csak kisebb részét indokolja az anyanyelvi és nemzetiségi bevallás eltérése, illetve az áttelepülések. 1961 óta azonban már nőtt a magyarok száma, 1991-ben a magyar nemzetiséget vallók száma 50 ezerrel volt magasabb, mint 30 évvel azelőtt, ami 10%-os emelkedésnek felel meg. A kitelepítések nyomán szinte eltűnt a német eredetű népesség, ami 1910-ben még közel 200 ezret, 1930-ban pedig 150 ezret tett ki. A ruszinok 1910-es közel 100 ezres száma 1991-re 30 ezerre esett vissza. Mindezek következtében Szlovákia területén a szlovákok aránya 80 év alatt 58%-ról 86%-ra növekedett, a magyaroké 30%-ról 11 %-ra esett vissza, a 7%-ot kitevő németség pedig gyakorlatilag megszűnt. A Romániához került magyar területek - Erdély, Partium és Tisza-Maros szöge /a Bánát keleti fele/ amelyek e helyen együttesen Erdély néven lettek feltüntetve, már 1910-ben is román többségű volt. Itt 1910-ben 2,8 millió román anyanyelvű személyt írtak össze, számuk 1941-ben sem volt sokkal magasabb, 3,3 millió volt /a magyar és román népszámlálások együttes adata szerint/. A II. világháborút követően a románok száma igen nagy mértékben emelkedett /az erőszakos asszimiláció, a magas természetes szaporodás és a szervezett betelepítések eredményeként/. így 1992-ben már 5,7 millió román nemzetiségű személyt mutattak ki. így 80 év alatt a románok száma megkétszereződött Erdélyben. Az 1910. évi népszámlálás idején még 1,7 millió magyar anyanyelvű személy élt Erdélyben, számuk 1930-ra ugyan - a román népszámlálás adatai szerint - 1,5 millióra esett vissza, de 1941-ben megint 1,7 millió személyt írtak össze. A II. világháborút követően a magyar nemzetiségre vonatkozó adatok népszámlálásról népszámlálásra csökkentek, de 1992-ben is 1,6 millió magyar nemzetiségű személyről adtak számot. A közel 600 ezres németség száma erősebben esett vissza, a kitelepítések eredményeként a II. világháború után már 400 ezer alá csökkent, majd a kivándorlások hatására 1991-ben már csak 130 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek. Az eltérő népességfejlődés következtében Erdélyben a románok aránya 54%-ról 86%-ra nőtt, a magyaroké 32%-ról 21 %-ra esett vissza. Az 1910-ben 10%-ot kitevő németség számaránya 1992-re 2%-ra esett vissza. A mai Jugoszláviához tartozó Vajdaságban 1910-ben még a magyar anyanyelvűek voltak relatív többségben. Számuk akkor 420 ezer volt, ami előbb csökkent, majd pedig emelkedett és a II. világháború utáni első két népszámlálás alkalmával 440 ezer főt tett ki. Azóta a magyar nemzetiségűek száma visszaesett és 1991-ben már csak 340 ezret mutattak ki. Ezzel szemben a 80 éve még 380 ezret kitevő szerbek száma már 1961-ben meghaladta az 1 milliót és 1991-ben közel 1,2 millió szerbet számláltak /ezen kívül még 100 ezer jugoszláv nemzetiségűt/. Az itt élt 300 ezres németség a kitelepítések eredményeként gyakorlatilag megszűnt. Él még a Vajdaságban 60 ezer szlovák /40%-kal több, mint 1910-ben/, 70 ezer horvát és 20 ezer ruszin is. 80 év alatt a Vajdaságban a szerbek aránya 29%-ról 57%-ra növekedett, a magyaroké 32%-ról 17%-ra esett vissza. Az 1910-ben még 22%-ot kitevő németség gyakorlatilag megszűnt. Horvátország is vegyes nemzetiségi képet mutat. Az 1910-ben még csak 1,8 millió horvát anyanyelvű lakossal szemben 1991-ben már 3,7 millió horvát nemzetiségűt mutattak ki. A növekedés zöme a két világháború között következett be: akkor mintegy 1,4 millióval nőtt a horvátok száma. Az elmúlt közel 40 évben azonban csak mintegy 600 ezer fős volt a növekedésük. Az itt élő szerbek száma nem változott ilyen mértékben: 1910-ben 650 ezer főt tettek ki, a két utolsó népszámlálás alkalmával már csak 580 ezret /de pl. tíz éve még 380 ezren mondták magukat 30