Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyivicsán Anna: A magyarországi szlovákság számadatok tükrében
A városban bekövetkezett lakosság-növekedés a gazdasági, a politikai, a kulturális intézményi rendszer alakulását, a szlovák kultúra "eltűnését" e városi környezetből "A szlovák kultúra városi környezetben: Nyíregyháza" című tanulmányomban dolgoztam fel s a népszámlálási adatokat összefüggésbe hoztam a lakosság megváltozott kulturális értékorientációjával s az új társadalmi magatartásformák meglétével. /Vö.: Regio, Kisebbségtudományi Szemle, 1991. l.sz. 35-55.old./ b) Az 1718-ban kizárólag szlovák evangelikus lakosság által telepített Kiskőrös szlovák anyanyelvű lakosságának alakulása 1880-1930-ig /Nyíregyházával szemben jóval lassúbb a polgárosodás, de erőteljes járási-országos közigazgatási orientáltság jellemző a településre./: 1880 1890 1900 1910 1920 1930 6 834 lakosból szlovák anyanyelvű 418 /6,1%/ 7 878 lakosból szlovák anyanyelvű 133 /1,7%/ 9 271 lakosból szlovák anyanyelvű 140 /1,5%/ 11 562 lakosból szlovák anyanyelvű 100 /0,9%/ 12 241 lakosból szlovák anyanyelvű 1669 /13,6%/ 13 144 lakosból szlovák anyanyelvű 1039 /7,9%/ Amíg Nyíregyháza szlovák lakossága a szlovák-magyar lakosságcsere után szinte teljesen felszívódott, asszimilálódott, a valamivel kedvezőbb anyanyelvi statisztika szerint Kiskőrös lakosságának még ma is kb. 30%-a látens módon kötődik a szlovák nyelvhez és a kultúrához. A városi, illetve a mezővárosi példa mellett két, ellentétes irányú, etnikailag viszonylag zárt falusi település anyanyelvi bevallási adatai 1880 és 1930 között a következőképpen alakultak /A nagy eltérés mögött Püspökhatvan nyitottabb gazdasági-társadalmi élete áll, a zártabb Pilisszentkereszttel szemben./: Pilisszentkereszt: 1880: 816 lakosból szlovák 1890: 952 lakosból szlovák 1900: 1 049 lakosból szlovák 1910: 1 150 lakosból szlovák 1920: 1 174 lakosból szlovák 1930: 1 339 lakosból szlovák anyanyelvű 757 /89,5 %/ anyanyelvű 855 /89,8%/ anyanyelvű 964 /91,9%/ anyanyelvű 1028 /89,4%/ anyanyelvű 1094 /93,2%/ anyanyelvű 1022 116,3%! Püspökhatvan: 1880 1890 1900 1910 1920 1930 1 199 lakosból szlovák anyanyelvű 838 /69,9%/ 1 210 lakosból szlovák anyanyelvű 616 150,9%/ 1 361 lakosból szlovák anyanyelvű 644 /48,1%/ 1 337 lakosból szlovák anyanyelvű 336 /25,1%/ 1 369 lakosból szlovák anyanyelvű 56 / 4,1%/ 1 502 magyar anyanyelvű lakos élt a településen. Az 1960-as népszámlálás szerint Pilisszentkereszten 1820 lakosból 1189 volt szlovák anyanyelvű /65,3%/, Püspökhatvanról nincs nemzetiségi adat, Püspökhatvan lakossága "tapasztalatok szerint" jórészt ma is szlovák anyanyelvű, illetve szlovák nemzetiségű. Pilisszentkereszten ma 80% körül van a szlovák anyanyelvűek aránya. A fenti adatok további magyarázataként, illetve az összehasonlításhoz tájékozódásként lásd a 3-9-es táblákat a tanulmány végén. Önmagában értelmezve a magyarországi szlovákok számának csökkenése nem képez kivételes jelenséget. A nemzetiségi és etnikai csoportok abszolút és relatív számának csökkenése Nyugaton és Keleten egyaránt meglevő folyamat. A volt Szovjetunióban az 1926-os összeírásnál 194 nemzetiséget tartottak nyilván, 1959-ben már csak 109-et; az abszolút számcsökkenés itt is a szétszórtan élő nemzetiségeket, például a karélokat, mordvinokat érintette, az utóbbiak száma például 1939-1970 között 200 000-rel /11%-al/ csökkent. A szomszédos országokban tömbben élő magyarság száma, bár abszolút számban az egyes népszámlálások során növekedett, az összlakossághoz viszonyított aránya fokozatosan csökkent. Ez a folyamat 1990-ig fokozódott. 305
