Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

I. A NEMZETISÉGI STATISZTIKA ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI - Klinger András: A nemzetiségi statisztika Európában és Magyarországon

Az országok gyakorlatát úgy foglalhatjuk össze, hogy a közép- és kelet-európai országok hagyományos módon tették fel kérdéseiket oly módon, hogy két kérdést szerepeltettek: az anyanyelvet és a nemzetiséget. De ennek megkérdezése eltérő módon történt: - a kérdőíveken előrenyomottan szerepeltek azok a nyelvek, ill. nemzetiségek, amelyek az adott országban a leggyakoribbak /ez történt Csehszlovákia és Magyarország népszámlálásainál, az előbbinél példálódzva. - csak a többségi nyelv/nemzetiség szerepelt előrenyomottan, a többit /kisebbséghez tartozásút/ be kellett jegyezni /ez volt a romániai népszámlálás gyakorlata/; - a kérdésre adott válasz üres volt, minden megnevezést be kellett írni /ez volt az 1989. évi szovjet és az 1991. évi jugoszláv népszámlálás gyakorlata/. Természetesen megbízhatóbb adatok kaphatók, ha a kitöltés előrenyomott válaszok segítségével történik, mint az esetben, amikor be kell jegyezni az adott nyelvet vagy nemzetiséget. A szovjet népszámlálás esetén még érthető volt ez a módszer, mert az ország akkori területén olyan nagy számú nemzeti csoport élt - és az egyes országrészeken erős eltéréssel -, hogy lehetetlen lett volna előnyomtatni. De a Szovjetunió szétbomlásával, az új önálló köztársaságok kialakításával - a helyi adottságoknak megfelelően - egy következő népszámlálás alkalmával már megváltoztatható ez a gyakorlat. Még az akkori Jugoszláviában is kiemelhető lehetett volna az ott élő legnépesebb nemzetiségi/nyelvi csoport megnevezése, de mindenképpen lehetséges lesz ez a helyzet a mai új önálló köztársaságokban. Még inkább ez áll Romániára, ahol a csak többségi nemzet megnevezésének kiemelése eltorzíthatta az adatgyűjtés eredményét és ott még inkább könnyű lesz a jövőben az előnyomtatás, mivel a nemzeti csoportok száma elég kevés. Megjegyzendő még, hogy e két hagyományos kérdés mellett egy harmadik felvételére is sor került, mégpedig Magyarországon az anyanyelven kívül beszélt nyelvére, Szlovéniában pedig a használt nyelvre vonatkozóan. Ez utóbbi - a használt nyelv - megkérdezése szerepelt még két európai ország gyakorlatában: Ausztriában és Svájcban. Az 1991. évi osztrák népszámlálás alkalmával a kérdés megfogalmazása a következő volt a népszámlálási kérdőíven: 7. Használt nyelv Minden nyelv felsorolandó, amelye/ke/t magánkörülmények /család, rokonok, barátok stb./ között használ: német - horvát - szlovén - cseh - magyar - szerbhorvát - török - egyéb Az 1991. évi svájci népszámlálás még jobban kívánta pontosítani az ország népességének nyelvismeretét /első ízben ilyen kiterjedő módon/. A kérdőív megfogalmazása a következő volt: 9. Nyelv Melyik az a nyelv, amelyiken ön gondolkozik és a legjobban tud? német - francia - olasz - rétoromán - egyéb: Melyik az a nyelv /vagy nyelvek/, amelyeket általában használ? Nyelv svájci német irodalmi német a) otthon, rokonokkal b) iskolában, munkahelyen 25