Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

III. A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mészáros Árpád: Nemzetiség, anyanyelv és vallás a magyarországi népszámlálások tükrében

Az 1850/51. évi osztrák népszámláláskor a történelmi Magyarország /a magyar korona országai/ területén a jelenlevő polgári népesség száma 13 millió 192 ezer volt*. Ebből az ún. csatolt részek /Horvát-Szlavónia, Szerb Vajdaság, Erdély és a Határőrvidék/ nélküli kisebb Magyarország lélekszáma nem érte el a 7,9 milliót, sőt a kisebb Magyarországon összeírt ún. jogi /állandó/ népesség száma csak 7,66 millió volt. /A nemzetiségek megoszlása megyék szerint erre a népességre vonatkozik./ A két országterület népességének nemzetiségek szerinti megoszlása az alábbi képet mutatja /1. tábla/-. Magyarország népességének nemzetiségi megoszlása az 1850/51. évi osztrák népszámlálás alapján //. tábla/ Nemzetiség Magyarország Nemzetiség történelmi kisebb + Nemzetiség ezer fő százalék ezer fő százalék Magyar 4 818 36,5 3 750 49,0 Német 1 357 10,3 834 10,9 Szlovák 1 740 13,2 1 658 21,6 Román 2 240 17,0 538 7,0 Ruszin 447 3,4 348 4,5 Horvát 1 180 9,0 82 1,1 Szerb 980 7,4 28 0,4 Szlovén 45 0,3 49 0,6 Zsidó 253 1,9 323 4,2 Cigány 83 0,6 48 0,6 Egyéb 49 0,4 1 0,0 + A Szerb Vajdaság. Horvát-Szlavónia, Erdély és a Határőrvidék nélkül. A németek - főleg szászok és svábok - bevándorlásáról, illetőleg tudatos betelepítéséről /pl. Dél Erdélybe/ már a 12. század közepén szólnak írott források. Legnagyobb méretű betelepítésükre a török kiűzése után került sor, főleg a kitűnő termőföldű Bácska és Bánát elnéptelenedett területeire. A németség jelentős szerepet játszott elsősorban a bányászat /Felvidék/ és a városi kézműves ipar fellendítésében, a 18. században a fejlett német mezőgazdasági kultúra Magyarországra történő átültetésében. Német nemzetiségűek jelentősebb számban és arányban a Dunántúlon és néhány felvidéki megyében éltek. Az Ausztriával határos Moson megye lakosságának kétharmada volt német. Sopron város akkori, 14 300 főnyi népességéből mindössze 400-at alig meghaladó /3%/ volt a nem német nemzetiségű /főleg magyarok/, míg a megye többi települését 37%-ban lakták németek. Mintegy 105 ezer Vas megyei illetőségű vallotta magát németnek, a megye népességének szintén 37 %-a. Tolna és Baranya megyében szintén jelentős arányú volt a német etnikum, 34% í 11. 33 %. A felvidéki megyék közül jelentős a szepességi szászok 32%-os aránya. Igen jelentős arányban voltak jelen nagyvárosaink egy részében. Buda lakosságának 65%-a, Pestnek 40%-a német, Pozsonyban 71%, Kassán 45% az arányuk a szabadságharc után. A szlovákság - ismereteink szerint - már a honfoglalás idején jelen volt a Kárpát medencében, ÉszakMagyarországon. Tekintettel arra, hogy a török magyarországi hódításai a Felvidéknek nagyon csekély részét érintették, a szlovák népesség fejlődése egyenesvonalú volt abban az időszakban is. A múlt század közepén a "kisebb" Magyarországon összeírt szlovákok száma megközelítette az 1 millió 660 ezret, ez a népességnek majdnem 22%-át jelentette. Döntő többségük, mintegy másfél millióan egy tömbben éltek a Felvidék északi és nyugati megyéiben. Csak néhány megyét kiragadva: Liptó megye teljesen szlovák volt, de Zólyom, Árva és Trencsén megyében is 98-94% közötti volt az arányuk. A török utáni betelepítés * Forrás: Magyaroka Kárpát-medencében, Pallas Lap és Könyvkiadó V. 1989. 163. oldal. 191