Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Werner Holzer - Rainer Münz: Többnyelvűség Burgenlandban

5. A BURGENLANDI MAGYARSÁG Werner Holzer - Rainer Münz TÖBBNYELVŰSÉG BURGENLANDBAN Burgenland többnyelvű tartomány. A német ajkú többségen kívül Ausztriának ebben a részében viszonylag sok horvátul, vagy magyarul beszélő személy él. Burgenlandban úgy, mint Magyarország és Szlovákia határos területein multikulturális örökség maradt fenn az 1918-21 előtti időkből. Sokan otthon a szülőktől tanultak horvátul vagy magyarul, egyesek csak hallották és így tanulták meg ezeket a nyelveket. Az idősebb nemzedékhez tartozók részben iskolában sajátították el e két nyelv egyikét. Jelenleg mindkét nyelvet szakként kínálják egyes iskolákban. A Burgenlandi Kutató Társaság 1990/91-ben végrehajtott empirikus felvétele* tájékoztatást nyújt a németet, horvátot és magyart anyanyelvként, illetve köznyelvként beszélő vagy legalábbis értő burgenlandiak jelenlegi demográfiai és társadalmi struktúrájáról, valamint területi megoszlásáról. 1. Nyelvcsoportok Burgenlandban jelenleg valamivel több, mint 270 000 fő él. Csak németül beszél kereken 232 000 fő, azaz a tartomány népességének 84,9%-a. Több, mint 24 000 fő /9,0%/ beszél vagy ért horvátul II. tábla/.** A horvát nyelvismerettel rendelkező burgenlandiak közül 22 900 fő /8,6%/ aktívan tudja a nyelvet, majdnem 1600 fő 10,6%I csupán érti. A magyar nyelvismerettel rendelkezők közül majdnem 14 500 aktívan tudja a nyelvet; 2300 fő /0,8%/ nyelvismerete csupán passzív. Közel 2000 burgenlandi beszél vagy ért mind magyarul, mind horvátul. Mindamellett 23 600 burgenlandi, aki csak németül beszél /a tartományi népesség 8,6%-a/ vegyes nyelvű háztartásban él. Azaz jelenleg a tartományi népességnek kereken 15 %-a két- vagy többnyelvű; a kétnyelvűség vonatkozik azonban az összes burgenlandi egynegyedére /beleértve a csak németajkúakat a vegyes háztartásokban/. Az 1981. évi népszámláláshoz viszonyítva az 1990/199l-ben végrehajtott felvételnél a horvátul beszélő személyek száma valamivel nagyobb volt /az 1990/1991. évi felvétel: 24 600 fő, míg 1981-ben 18 800 fő/. A magyarul beszélők esetében felvételünk határozottan magasabb számot állapított meg, mint a népszámlálás /1990/91-ben 16 700, 1981-ben 4100 főt/. Az 1990/91. évi felvétel és az 1981. évi népszámlálás közötti eltéréseknek valószínűleg több oka van. Elsősorban Európa politikai kettészakadásának megszűnése és a demokratikus rendszerek létrehozása keleti szomszédaink országaiban bizonyára bevezette a megfelelő nyelvismeretek űj értékelését. Másodsorban a nyelvismeretre vonatkozó kérdést /a passzív ismeretre vonatkozót is/ az 1990/91. évi felvételnél valamivel bővebben tettük fel, mint a megfelelő kérdést az 1981. évi népszámláláskor.*** Emellett világos, hogy egy kisebbségi nyelv ismeretét nem kell összekapcsolni sem azzal, hogy valaki egy etnikai csoporthoz tartozónak vallja magát, sem pedig a hovatartozás tudatával. Az idősebb nemzedék számos tagja magyarul tanult vagy hallott a népiskolában, vándorolt a két világháború közötti időszakban távolabbi iskolákba is NyugatMagyarországon, anélkül, hogy magát burgenlandi magyarnak tekintené. * Az 1990. márciusi mikrocenzushoz csatlakozva, valamint egy 1991. évi utófelvétel keretén belül 2 532 háztartást kérdeztünk ki /az érvénytelen, vagy hiányzó esetek szelektálása után/ a származásra, a három országnyelv ismeretére és a tényleges nyelvhasználatra vonatkozóan. A felvételt a Burgenlandi Tartományi Kormány és a szövetségi kormány megbízásából, a Szövetségi Tudomány-és Kutatásügyi Minisztérium anyagi támogatásával végeztük. Ez egy nagyobb kutatási terv részét képezi. ** Azon személyeket, akik nem közöltek adatokat a nyelvismeretről és nyelvhasználatról, /a lehetőség szerint/ hozzátartozóik adatainak figyelembevételével soroltuk be. Ahol ez lehetetlen volt, ott alikvot /maradék nélküli/ felosztást alkalmaztunk a három nyelvcsoportra. A horvát és magyar ismeretekkel rendelkező személyeket ugyancsak alikvot osztottuk el erre a két csoportra. *** Felvételünkben a megfelelő kérdések a következők voltak: "Ért-e Ön horvátul/magyarul, ha valaki Ont ezen a nyelven megszólítja?"; illetve "Beszél-e Ön horvátul/magyarul?". Az 1981. évi népszámláláskor viszont a "köznyelvet" kérdeztük. 184