Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - S. Benedek András: A magyarok Kárpátalján

A magyar nemzetiségű lakosság számának alakulása Kárpátalja egyes városaiban 1910-től napjainkig /l. tábla/ Város Magyar lakosság százalékban Város 1910 1930 1941 napjainkban Ungvár 73,3 21,3 72,4 8,0 Munkács 59,3 18,2 57,8 9,6 Nagyszőlős 76,1 23,8 55,3 14,0 Huszt közel három évszázada elveszítette stratégiai fontosságát, periférikus helyzetéből csak a politika emelte ki /Kárpátalja második fővárosa!/. Lakosságszáma szerint ma a terület harmadik települése, Beregszászt is megelőzve /31 387/, magyar lakossága /2 029/ nem domináns. Técsőről, mint nyelvszigetről és a határvárosról, Csapról már szóltunk. A fentiekhez még érdemes hozzátenni, hogy a magyar lakosság száma mind Ungváron, mind Munkácson nagyobb a hivatalosan nyilvántartottnál. Részben itt él a legtöbb nem magyar nemzetiségű magyar anyanyelvű és kétnyelvű ember, részben még ma sem túl jó ajánlólevél a központban vállalt hivatali, tudományos, egyéb munkához a bevallott magyar nemzetiség. Ezzel együtt is Kárpátalja egyetlen magyar városa Beregszász. Az egykori megyeközpontot 1919 után tudatosan nem fejlesztették /a cseh időszakban még városi rangját is megvonták!/. Statisztikáját is hosszabb ideig manipulálták. /Jelenleg is többezerrel több cukorjeggyel stb. kénytelen számolni a helyi közigazgatás, mint az a statisztikában szereplő 30 157 lakosból következne. / Túlzó volt az 1979-es népszámlálás adata is, amely több, mint tizenkétezer nem magyart és 15 759 magyart, mindössze 56,7 %-ot tartott nyilván. Mivel a kerület összes nem magyar lakosából mindössze 10 000 marad a falvak leszámítása után, helyesnek tűnik a 23-24000-es becslés /Kocsis Károly 24 700-at feltételez/, még akkor is, ha ezt a várost is erősen érinti a kivándorlás. Napjainkra többé-kevésbé független és magyar képviselőket, vezetőket is magába foglaló kerületi tanács egyik első intézkedésként korlátozta, engedélyhez kötötte a beregszászi járásban való letelepedést és így korlátot emelt az elmúlt néhány évben ugrásszerűen megnőtt, belső területekről induló migráció elé. Valamelyest ez is biztosítékot nyújt, hogy a kerület magyar falvai nem jutnak olyan sorsra, mint az ungvári agglomeráció. A kivándorlás és a most már két évtizede stabilan alacsony születésszám azonban elgondolkoztató, távlatban az etnikai összképre is hatással lehet. 178