Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dupka György: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Kárpátalján
Amint ismeretes, 1991-ben a Szovjetunió felbomlott, új politikai helyzet állt elő, így a fentebb említett köztársaságok kinyilvánították függetlenségüket, ennek következtében még jobban elszigetelődtek egymástól. Örülünk annak, hogy a Magyarok Világszövetségének külön-külön is tagjai lettek. Összefoglaló 1991-ben a kárpátaljai magyarság újabb államfordulatot élt át. így megkezdődött a kárpátaljai magyarság harmadik kisebbségi korszaka. Hogy mit hoz a jövő, azt csak találgatni tudjuk. Minden esetre valamennyien érezzük, hogy új politikai helyzet állt elő, s már nem a Szovjetunió, hanem Ukrajna állampolgáraivá váltunk. A politikai vasfüggöny lebontása után az anyaországi és kárpátaljai magyarokat gazdasági vasfüggöny választja el egymástól, amely rendkívül könyörtelen, és hatással van a magyar anyanyelvi intézményeink életére. A szociális gondokat leszámítva, a két ország között fennálló gazdasági problémák következtében anyanyelvi kulturális életünk beszűkülőben van. Három éve hiányoznak a magyarországi sajtótermékek a kárpátaljai magyar olvasók asztaláról, megszűnt a könyvkereskedés, a kulturális cserék különböző formája. Mivel nincs pénzváltási viszony, az egyszerű emberi kapcsolatok is megszakadtak. Ebből kiindulva mérhetetlen aggodalommal állapíthatjuk meg, hogy egyre nagyobb mértéket ölt a kárpátaljai magyarok, főleg az értelmiségiek kivándorlása. 1991-ben mintegy 800-an választották a külföldi létbizonytalanság göröngyös útját. Az idei mérleg: a szeptember 1-i állapot szerint eddig többen vándoroltak ki, mint a tavalyi évben egészében. Távozásukkal újra egy falunyi néppel lettünk szegényebbek, másfelől nemzetiségi közösségeink gyengültek meg. A jelentős értelmiségi emberveszteség pedig még tovább mélyíti Kárpátalja magyarlakta településeinek társadalmi és kulturális válságát. Amennyiben nem tudunk gátat vetni a folyamatnak, a kivándorlás katasztrofális méreteket ölthet. Aggodalmunk először akkor jelentkezett, amikor ismertté váltak számunkra a legutóbbi népszámlálása adatai: Kárpátalján 155 411 ember vallja magát nyíltan magyarnak; számuk az előző két-három évtizedben lassú növekedést mutatott, az 1979-es népszámlálás óta a hivatalos statisztika majdnem háromezres csökkenést regisztrált. Ennek pedig nem az az oka, hogy a magyar anyák kevesebb gyereket szültek volna, sem az, hogy az elhalálozási arány növekedett volna, a volt szovjet köztársaságokba sem települtek százasával a magyarok. Következtetésünk szerint 2,7 ezer főt kitevő lélekszámcsökkenés a megbízható adatok szerint elsősorban - járásokra lebontva - 3,1%-kai a beregszászi járásban, 4,2 %-kal az ungvári járásban tapasztalható, holott a magyarok itt élnek jelentősebb számban. Ezzel egyidőben Ungvár városában 20,5%-kal, a munkácsi járásban 2,3%-kal, a nagyszőllősi járásban 0,4%-kal gyarapodott az ottani magyarság száma. Tehát statisztikai adatokkal is bizonyítható: a beregszászi és ungvári járás magyarsága csökkenőfélben van, a két járás magyarságának összszaporulatát is jelentősen meghaladja a kivándorlók egyre növekvő száma. Vizsgálatok eredménye szerint a kivándorlás láza a következő foglalkozásúakra teijed ki: 60-70%-uk diplomás - pedagógusok, orvosok, agrár és műszaki értelmiségiek -, mesteremberek, kereskedők, építészek, újságírók, képzőművészek, a kommunista párt helyi funkcionáriusai stb. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kivándorlás megállításának egyetlen hatékony és méltányos eszköze kiváltó okainak megszüntetése lehet. Azt a helyzetet kell orvosolni, mely a folyamatot elindította, illetve gerjeszti. A kivándorlás csak gazdasági okokból történő menekülés, a már megbuktatott kommunista rezsim átkos öröksége. Elsősorban tehát gyökeresen szakítani kell a múlt nyomasztó viszonyaival, egyértelműen rátérve a demokrácia útjára, biztosítva az emberi- és szabadságjogokat mind az ukrán nép, mind a nemzeti kisebbség számára. A kivándorlás konkrét összefüggésében gondolkodva meg kell szüntetni a gazdaságin kívül azokat az okokat is, melyek a nemzetiségi állampolgárokat Ukrajna elhagyására késztetik. 172
