Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dupka György: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Kárpátalján
önmegtartó erőket. Ebben az uniformizálódó társadalomban a "kaszárnya kommunizmus" ihletői ellenségüknek tüntetik fel a másképp gondolkodókat és a nemzetiségükért kiállókat folyamatos üldöztetésnek teszik ki. Természetesen a "boszorkányüldözést" a kárpátaljai magyar polgárjogi aktivisták sem ússzák meg. A hetvenes években fogalmazott és a legfelsőbb államhatóságokhoz elküldött beadvány szerzőit meghurcolták, állásukból elmozdították. Jellemző adatnak számít az a tény is, hogy a népszámlálás évében a 100-ból már csak 72 magyar tannyelvű iskola működik. Ennek oka az, hogy úgynevezett internacionalista kétnyelvű iskolákat hoznak létre. Ezekben a tanintézményekben a magyar tannyelvű oktatás másodrendűvé válik, illetve felszámolására törekednek. 1979-ben 171 ezer magyar él a Szovjetunióban. A kárpátaljai statisztikai hivatal 158 446 lakost írt össze magyar nemzetiségűként, a lakosság összlétszáma 1 154 400. Az említett szám jóval eltér a valóságtól, mivel ténylegesen többen vallják magukat magyarnak Kárpátalján. Becsléseink szerint a magyarul beszélők száma meghaladja a 200-250 ezret. Ebben az évben a népszámlálók csak azokat vették fel magyarként a kimutatásba, akik személyazonossági igazolvánnyal tudták igazolni nemzetiségüket. Nem vették figyelembe egyesek szüleinek nemzetiségi hovatartozását, sem azt a tényt, hogy a történelem tragikus sorsfordulója miatt meg kellett válniuk nemzetiségüktől. Az 1989-es népszámlálás /január 12./ Az egész Szovjetunióban korábban nem várt politikai változásokra került sor, mely elsősorban Gorbacsov nevéhez fűződik. E változás peresztrojka néven vált ismertté és vonult be a történelembe. Mindez előidézte a korábbi görcsös társadalmi normák fellazulását, s a kommunista párt egyeduralmának, illetve tekintélyének megszűnéséhez vezetett. Ugyanakkor előidézte a szovjet birodalom összeomlását. A kárpátaljai magyarok szintén éltek történelmi lehetőségükkel, 1989. február 26-án megalapították a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, a kárpátaljai magyarság érdekképviseleti szervezetét. Ettől az évtől kezdve a helyi magyar kiadványok eredeti nevükön kezdik használni a magyarlakta települések magyar neveit, feltűnnek a kétnyelvű feliratok, megkezdték a magyar történelem tanítását iskoláinkban, létrejött a Hungarológiai Központ, tucatnyi magyar klub és hagyományőrző közösség kezdte el működését a kárpátaljai magyarság érdekében. Az úgynevezett politikai vasfüggöny megszűnését az is igazolja, hogy Tiszaújlak-Tiszabecs, Asztély-Beregsurány, Mezőkaszony-Barabás, Harangláb-Lónya új határátkelő-helyeken megkezdődött az egyszerűsített határátlépési forgalom. Első ízben Kárpátalja magyarsága megemlékezik március 15-éről, felavatják Tiszaújlak határában a sztálinisták által lerombolt, ez évben újrafelállított turulos Rákóczi emlékoszlopot, 1989 őszén pedig Ungváron Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke Leonyid Kravcsukkal, az. Ukrán Legfelsőbb Tanács elnökével közösen avatta fel Ferenczi Béni Petőfi-szobrát, ahol kijelentették, hogy támogatják a kárpátaljai magyarság autonóm törekvéseit. Ebben az évben történelmi fontosságú esemény az is, hogy emlékmű-állítási akció indult a sztálinizmus magyar áldozatainak, s a helyi történészek hozzáláthattak a fehér foltok feltárásához. Ugyanakkor a KMKSZ jelölteket is állíttatott a megválasztandó területi, városi és járási tanácsokba. Ebben az évben meglepő módon nyilvánosságra hozták a sajtóban az ez évi népszámlálási adatokat. Ettől az esztendőtől számítva félreérthetetlenül fontos adatokkal rendelkezünk, melyekkel közvetlenül is megismerkedhettünk. Az 1989 januári népszámlálás szerint Kárpátaljának 1 252 300 lakosa volt, vagyis tíz év alatt 97,9 ezerrel, illetve 8,5%-kal növekedett a létszám. Ungvár lakossága 117 ezer, Munkácsé 85 ezer. A magyarság számának alakulásáról a négy, magyarok által nagyobb számban lakott, járás adataiból vonahatunk le óvatos következtetéseket. 1979 és 1989 között a beregszászi járás lakossága 82,3 ezerről 86 ezerre, a nagyszőllősié 105,5 ezerről 113 ezerre, a munkácsi 103,8 ezerről 105 ezerre, az ungvárié 70 ezerről 74 ezerre gyarapodott. 1989-ben Kárpátalja összlakosságának 41 %-a városokban, 59 %-a falvakban él. A városi lakosság létszáma 1979-hez viszonyítva 78,5 ezerre növekedett. Ezen belül a valós népszaporulat 47,3 ezer. A migráció és egyes falusi települések várossá nyilvánítása 31,2 ezerrel növelte a városi lakosság számát. A falusi lakosság létszáma 19,3 ezerrel növekedett. 169
