Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dupka György: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Kárpátalján

statisztikákban 111 ezerre csökkent. A több, mint 70 ezer főnyi veszteség fő okait 18 600 magyarnak a hatalomváltást követő elköltözésében, kiutasításában, a jelentős részben magyar anyanyelvű zsidóságnak és cigányságnak külön etnikai kategóriába való besorolásában, tehát a magyarokról való leválasztásában; a görög katolikus vallású magyarok döntő többségének ruszinokká való átminősítésében, a főleg Ugocsában élő kettős nyelvi kultúrájú, magyar-ruszin népességnek ezúttal a ruszinokhoz történt "átpártolásában" kereshetjük. Az említett okok következtében 1910-1921 között, a statisztikák szerint, a városokban élő magyarok száma csaknem felére csökkent. A falusi térségekben a magyar etnikai terület egységét - a földreform köntösébe álcázva - cseh, szlovák, ruszin lakosság nacionalista célzatú betelepítésével próbálták megbontani." Mindehhez hozzátehetjük, hogy a magyar falvak anyanyelvi intézményeit tervszerűen próbálta a hivatalos cseh politika elsorvasztani, felszámolni. A magyar iskolák helyett cseh tannyelvű oktatást vezettek be azokban a magyar falvakban, ahova saját tisztviselőiket telepítették. Ilyen nyomás alá került például Tiszaújlak, Feketeardó, Bótrágy, Beregsom, Beregdéda, Csap, Eszeny. Például Szvoboda néven, Bátyú határában, önálló cseh telepes községet is létrehoztak. Még az 192l-es cseh népszámlálásnál maradva megemlíthető, hogy Popély Gyula Szlovákiában élő kutató a csehszlovák népszámlálásra hivatkozva - 1921-ben 103 690 magyarról tud Kárpátalján. Százalékos arányuk a területen 17,35% /1910-ben még 30,6%/. Bárhogyan is elemezzük a népszámlálási adatokat, a lényege az, hogy a trianoni béke következtében a magyarság számaránya majdnem a felére csökkent. Az 1930-as csehszlovák népszámlálás Ez év decemberében Kárpátalján 109 477 magyart írtak össze. A magyarság aránya 15,44%-ra süllyedt. Az akkori magyar pártok körében általános felháborodást váltott ki a népszámlálás lebonyolításának módja. Itt olyan esetek is előfordultak, hogy a számlálóbiztosokként működő csendőrök, fináncok egyenruhában végezték az összeírást, ami már eleve visszatetszést váltott ki a lakosság körében. Onkényeskedésük főleg a zsidókat és a görög katolikus magyarokat sújtotta. Munkácson például a magukat magyar nemzetiségűeknek valló zsidó vallásúakat a számlálóbiztosok nem voltak hajlandók magyaroknak bejegyezni. A görög katolikus magyarokat pedig mindenütt igyekeztek ruténoknak beírni. A sértettek többször tettek panaszt a számlálóbiztosok szabálytalansága ellen, tömegesen idézték be a panasztevőket a járási hivatalba, hogy ott - úgymond - "nemzetiségüket felülvizsgálják". Ezeken az úgynevezett "nemzetiség-megállapító kihallgatásokon" azonban csak a legritkább esetben ismerték el jogosnak a sértettek panaszait. A csehszlovák belügyminiszter ekkori adatai szerint csak 192 esetben fordult elő a magyar nemzetiségi bevallás felülbírálása, amelyek a felettes politikai hatóságokhoz kerültek. A csehszlovák állampolgárság megvonása szintén hatásos fegyvernek bizonyult az államhatalom kezében. 1930 decemberében /kilenc évvel a trianoni békediktátum után/ még mindig 6 333 rendezetlen állampolgárságú, tehát a "külföldiek" kategóriájába sorolt kárpátaljai magyart jegyeztek fel. Az 1921-es adatokhoz viszonyítva kiderült az is, hogy a rutén, illetve ruszin többségű területen élő szórványmagyarság, illetve a vegyeslakosságú városok kétnyelvű polgársága vagy a nyelvhatáron élők körében megindult természetes folyamatként a spontán asszimiláció. Az elnemzetietlenedés és beolvadás a magyarságnak ama rétegeit érintette főleg, amelyek közvetlenül függtek a létező államhatalomtól. Elszomorító volt a régi magyar kulturális központoknak számító kárpátaljai városok nemzetiségi összetételének módosulása a szláv lakosság javára. Ebben az időben Ungvár elvesztette az eddig élvezett nyelvi jogait, mivel a magyarság aránya 20% alá csökkent. Munkácson ez az arány 22,54%-ot tett ki. A nemzetiségi keresztmetszetet Ungváron az ezrével betódult cseh és szlovák hivatalnokok jelentősen megváltoztatták. Kiemelendő, hogy részükre "kis Prága" néven külön hivatalnoki negyedet létesítettek. így ez a 16 ezer lakost számláló település a háború után a kárpátaljai terület fővárosává lépett elő közigazgatási és gazdasági hatások következtében is. Megfigyelhető a ruszinok tömeges beáramlása a síkvidéki magyar városokba. Az 1910-es évhez viszonyítva Ungvár mintegy 100%-kal növelte népességét, s igényesen törekszik a nagyvárosi formák felé. Osztjuk azoknak a kutatóknak véleményét, akik szerint a kárpátaljai magyarok fentebb említett lassú statisztikai csökkenését a területnek az első bécsi döntés /1938. november 2./ által Magyarországhoz való visszacsatolása tartóztatta fel, és ennek következtében lezárult a kárpátaljai magyarság számára is az első kisebbségi korszak, tragikumaival együtt. 166