Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során

/pl. a magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók 20 százaléka szerbhorvát tannyelvű tagozatra járt; az arány községenként változott/. A nemzetiségi tanulókat kimutatták osztály és nem szerint is, és ez az adat demográfiai jelentőséggel bírt, mert a népszámlálás alapján nyert iskolaköteles kontingens és az iskolába beírt általános iskolások közötti különbség arra utalt, hogy ezek a gyermekek időközben szüleikkel együtt külföldre távoztak. A tanulók nemzetiségi összetétele megmutatkozott aszerint is, hogy középiskolás szinten milyen szakmát, foglalkozást választottak, és milyen nyelven tanultak stb. Rendszeresen volt az adatgyűjtés arról is, hogy hány tanuló részesült anyanyelv-ápolásban /a nem anyanyelvén tanult, hanem szerbhorvát tannyelven/, vagy hány iskolás tanulta a környezet nyelvét /hány szerb, horvát stb. tanuló tanult például magyarul/. Újabban az 1991/92-es tanévtől kezdve a Szerbiai Statisztikai Hivatal váratlanul törölte a kérdőívekből a tanulók nemzetiségi összetételére vonatkozó kötelező adatszolgáltatást. Vajdaságnak megtiltotta az ilyen jellegű adatok összegyűjtését valamennyi statisztikai kutatásban, így az iskolai statisztikákban is. Ezzel mérhetetlen kárt okozott a nemzetiségeknek; lehetetlenné tette számukra, hogy szembesüljenek saját problémáikkal. A nemzetiségi politika alól kihúzta a talajt és a maradéknyi lehetőséget is. Várható, hogy el fogják törölni az egyetemekre beírt és oklevelet szerzett egyetemisták, magiszterek és doktorok nemzetiségi hovatartozására vonatkozó kötelező adatszolgáltatást is. A tanerő összeírását az általános, közép- és főiskolákon és egyetemeken tízévenként végezték. Várható, hogy ezekből a kérdőívekből is kihagyják a nemzetiségi hovatartozást. Megszüntették a bölcsödés, napközis és óvodás gyermekek nemzetiségi összetételére vonatkozó kötelező adatgyűjtést is. A tudomány terén ugyanez várható. Eddig ötévenként értékes információhoz jutottunk arról, hogy milyen a nemzetiségi összetétel a tudományos és kutatómunkában. Várható, hogy ezt is eltörlik. A nemzetiségi összetételre vonatkozó adatok főként az állami-közigazgatási szervek, illetve a kommunista párt és a Szocialista Szövetség tartományi vezetőségei számára voltak hozzáférhetők. Külön engedéllyel mások is használhatták őket, ám leggyakrabban nem is tudtak a létezésükről, sokszor a tudósok és szakemberek is meglepődtek egyik vagy másik adat létezésén. b) A közművelődésre vonatkozó statisztikák A közművelődés területén szintén nagyon értékes adatokat gyűjtenek össze, de ezeknek nincs demográfiai jelentőségük. Nemzetiségi nyelvek szerint kísérik a lap-, a folyóirat- és a könyvkiadást, számos párosításban. Jegyzik a színházak, a műkedvelő csoportok, a művelődési otthonok, a munkás- és népegyetemek számát, valamint hogy milyen nemzetiségi nyelven fejtik ki tevékenységüket. Tevékenységüket azonban nem dolgozzák fel külön. A népkönyvtárak könyvállományát nemzetiségi nyelv szerint is kimutatják, de ezt az iskolai könyvtárak esetében megszüntették. A jugoszláv statisztikai szolgáltatás legmegdöbbentőbb mulasztása a nemzetiségi iskolák címtárainak pontatlansága. Ha például a Szerbiai Statisztikai Hivataltól a magyar tannyelvű általános és középiskolák helységcímtárát kérnénk, nem lenne képes adatot szolgáltatni. A régi helységcímtárakat nem őrzik meg, így nem tudhatjuk, hogy a korábbi időszakokban mely helységekben működtek magyar tannyelvű iskolák, és mikor szüntették meg őket. Sok magyar tannyelvű általános és középiskolát bezártak, és szükséges volna megállapítani, hogy mettől meddig léteztek, mert ez az adat számunkra művelődéstörténeti jelentőséggel bír. Tekintettel arra, hogy a hivatal ezeket a helységcímtárakat nem őrizte meg, most már csak helyszínelés útján szerezhetők be vagy rekonstruálhatók. c) Munkaügyi statisztikák Általában a tízévenként sorra kerülő két népszámlálás közötti ötödik évben történt a társadalmi szektorban foglalkoztatottak összeírása. Ezt az összeírást ún. kis népszámlálásnak is nevezték. A foglalkoztatottak összeírása a vállalatok személyzeti osztályának adatai, okmányai és személyi lapja alapján történt. Ezekben az okmányokban szerepel a nemzetiségi azonosítás is. Különösen az egyetemi, főiskolai és középiskolai végzettségű foglalkoztatottakról vezettek pontos nyilvántartást. A nemzetiségi hovatartozásról szóló adat személyes kijelentés alapján került nyilvántartásba. Az összeírásnál kötelező volt ismét ellenőrizni az adat pontosságát, nevezetesen, hogy időközben nem változott-e meg a nemzetiségi hovatartozás. Ha a foglalkoztatott követelte, hogy változtassák meg nemzetiségi hovatartozását, akkor ez egyszerű kijelentés alapján megtörtént. Ez a statisztika demográfiai jelentőséggel bírna, ha feldolgozták volna a nemzetiségi vonatkozásait is. 1975-ben és 1985-ben azonban csupán egyetlenegy nemzetiségi vonatkozását jelentették meg községi, illetve tartományi szinten, holott a feldolgozás sokezer oldalas. Közzétették a foglalkoztatottak iskolai végzettségét nemzetiségi hovatartozás szerint. Adatgyűjtő joggal rendelkezik a Munkaközvetítő Intézet is. Belső használatra készített kimutatásaiban szerepel a munkanélküliek nemzetiségi összetétele. Teljesen ismeretlen a magánszektorban dolgozók nemzetségi megoszlása, mert a rájuk voantkozó összeírások, kérdőívek nem tartalmazzák a nemzetiségi hovatartozást. Mindebből arra lehet 149