Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Aleksander Milenkovic: A Szlovén Köztársaság 1991. évi népszámlálásának a magyar nemzetiségi közösségre vonatkozó eredményei
nemzetiségűek száma évenként 0,3%-os ütemben nőtt, a magyar nemzetiségi közösség pedig évente 0,6%-os ütemben csökkent. A Szlovén Köztársaság teljes nemzetiségi összetételét tízévenként csak egyszer határozzuk meg. A tízévenkénti népszámlálás eredményei a mérvadók, mivel ez az egyedüli statisztikai felmérés, amelyben a teljes lakosságot kérdezzük nemzetiségi hovatartozása felől. A magyar nemzetiségi közösségnek a népszámlálás által mutatott számaránya semmiképpen sincs hatással a magyarok alkotmányos és egyéb jogaira a Szlovén Köztársaságban. Ennek ellenére a magyar nemzetiségi lakosság számának csökkenő tendenciája aggasztja e közösség képviselőit. Már azt a kérdést vetik fel, hogy vajon ténylegesen ilyen kevés magyar él itt, hogy vajon a népszámlálás adatai valóban a tényleges állapotait tükrözik, vagy pedig a magyarok is élnek alkotmányos jogukkal és nem felelnek az így feltett kérdésre stb.? Remélem, sikerül adatokkal is bizonyítanom, hogy mi az igazság. Az 1991. évi népszámlálás lebonyolításának előkészítése során, amikor a szakma, de a szélesebb közvélemény is annak tartalmáról vitázott, a magyar és az olasz nemzetiségi közösség képviselői igen aktívan együttműködtek /kétnyelvű számlálóívek, összeírok, akik aktív nyelvtudással rendelkeznek mindkét nyelvből, tagság a községi számláló bizottságokban/, különösen a népszámlálás tartalmának meghatározásában. így többek között azt is javasolták - amit azután a Szlovén Köztársaság egészére vonatkoztatva el is fogadtak - , hogy a kérdőívet egészítsék ki azzal a kérdéssel, hogy a megkérdezett személy milyen nyelven beszél a családban és milyen nyelven beszél környezetében. Azt gondolták ugyanis, ilymódon pontosabb választ kapnak arra, hogy a különféle nemzetiségi közösségek kulturális hatása a környezetre, amelyben élnek, valójában milyen is. A feleletek az említett kérdésekre, az anyanyelvre, a nemzetiségi hovatartozásra és a felekezetre vonatkozó kérdésekre adott feleletekkel együtt /a gazdasági-szakmai, képzettséggel kapcsolatos, migrációs és egyéb közös kérdésekre adott válaszokkal/ felbecsülhetetlen értékű adatok, amelyek az érdekeltek rendelkezésére állnak. így válnak lehetővé és így ösztönzik az újabb, még alaposabb kutatásokat azokon a földrajzi területeken, ahol különféle nemzetiségi közösségek keverednek. A lendvai járásra /2. tábla/ és muraszombati járásra /3. tábla/ vonatkozó adatsorok bemutatják a nemzetiségi hovatartozást és a nyelvhasználatot, amit a magyar és az olasz nemzetiségi közösség kért. Ez a tábla igen részletesen mutatja az adatokat s nem kerül közlésre /éppen részletessége miatt/ az intézet hivatalos publikációiban, ám alapul szolgálhatna és ösztönözhetné egy adott nép kulturális hatásával foglalkozó kutatásokat, nem csupán azon a területen, ahol többségiként él, hanem tágabb értelemben is. Hipotézisem az, hogy a kulturális hatás mindig kisebb, amennyiben egy adott nemzetiség tagjai elköltöznek arról a vidékről, ahol többségként élnek. Feltételezésem igazolásául azonos táblát mutatok be a Szlovén Köztársaság 13 községére vonatkoztatva, amelyekben /lendván és muraszombaton kívül/, a legtöbb magyar nemzetiségű ember él /4. tábla/. Ezek a községek Maribor /98 magyar/, Ljubjana Siska /83/, Ljubjana Bezigrad /69/, Celje 1561, Ljubjana Moste-Polje 1521, Koper /41/, Ljubjana Vic-Rudnik /40/, Kranj 1211, Radovljica /26/, Piran /25/, Velenje /25/, Novo Mesto /19/ és Kocevje /18/. Ezekben a községekben /Kranj és Piran kivételével/ a magyar nemzetiségi lakosság száma népszámlálásról népszámlálásra enyhén növekszik. Vajon miért? Talán a vitalitással vagy a költözéssel függ össze? Feltételezésem az, hogy inkább költözésről van szó, azaz a magyar nemzetiségi "központ" elhagyásáról. A további kutatás szempontjából érdekesnek tűnik a nem magyar lakosság "viselkedése" Muraszombat és Lendva községekben a családban használatos nyelvre vonatkozó kérdésre adott feleletek tekintetében. Erre a kérdésre Muraszombatban a nem magyar lakosságnak a 41 %-a úgy felelt, hogy a náluk a családban a beszélt nyelv a pomuijei /muramenti/, lendván a nem magyar lakosságnak 3%-a válaszolt így. Miért? A Szlovén Köztársaság Statisztikai Hivatala az 1991. évi népszámlálás részletes eredményeit még csak most kezdte el közölni. A tervezett táblák még nem állnak rendelkezésre*. Ám annak a szakembernek, aki az összeírt eredmények alapján kezd kutatni, rendelkezésre állnak a Szlovén Köztársaság területén élő összes nemzetiségre vonatkozó adatok a gazdasági aktivitásról, paraszti lakosság arányáról, a háztartások eltartott tagjairól, a családokról és azok összetételéről, különösen az anya, az apa és a gyermekek nemzetiségi hovatartozásáról stb. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy az összeírt eredmények hivatalos közlésével nem fejeződik be az összeírt anyag felhasználása. A Statisztikai Hivatal egyes kutatók, tudósok vagy tudományos intézetek kifejezett kérésére külön analitikus, korrelatív táblázatokat készít. /Az előadás elhangzásának időpontjában. /Szerk./ 132
