Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dányi Dezső: Az etnikai statisztika néhány problémája - Szlovákia példája

Szlovákia közepén és nem a határ mellett fekvő járásokban csökken a magyar nemzetiségűek száma, nyugaton növekszik. 4 járásban /Komárom, Losonc, Kassa, Tőketerebes/ váltakozva nő, illetve fogy. Ha ezek az arányok és tendenciák fennmaradnak, a szlovákiai magyar nemzetiség területi struktúrája alapvetően át fog alakulni. Rendelkezésünkre álló adatokból azonban nem tudjuk meghatározni, hogy a leírt mutatók változását milyen mértékben idézte elő a népszámlálási definíciók és kategóriák módosulása, a nemzetiségek közötti demográfiai különbségek, a vándorlás és az asszimiláció. Óhatatlanul felmerül azonban az a már nem statisztikai, hanem jogi, politikai kérdés, hogy milyen eszközök, módszerek, milyen mértékben humánusak, demokratikusak, megengedhetők egy etnikum területi egységének megbontására, a területi etnikai arányok megváltoztatására. Korlátozott terjedelmű és mélységű korreferátumom végén megkísérlem az etnikai, nemzetiségi statisztikával kapcsolatos - remélhetőleg az eddig leírtakból is kitűnő - gondolataimat összefoglalni. Hangsúlyozva, hogy az alábbiak egyaránt vonatkoztathatók a magyar, a csehszlovák és a szlovák etnikai és nemzetiségi statisztikára is: 1. Alig vitatható, hogy az etnikai, nemzetiségi statisztika a társadalomstatisztika egyik legproblematikusabb ága; 2. Definícióit, fogalmait, kategóriáit, de az adatfelvételek jogszerűségét, objektivitását is jórészt a politikai eszmék, megfontolások és olykor érzelmek befolyásolják; 3. Az etnikai, nemzetiségi hovatartozás - az identitástudat- minden individuumnak szubjektív jellemzője, amely lehet szilárd és ingatag, állandó és változó, deklarálása pedig lehet igaz és hamis, ösztönzött, kényszerített és erőszakmentes; 4. Az egyén etnikai, nemzetiségi hovatartozásának meghatározó tényezői között az anyanyelv, a történelmi múlt, a kulturális örökség éppúgy szerepet játszik, mint a beszélt nyelv /nyelvek/, a környezet, az adott, vagy a feltételezett jövendő gazdasági, szociális, kulturális miliője, az anyagi, társadalmi felemelkedés lehetősége, ellehetetlenülése, illetve ennek mérlegelése; 5. Ennek a bonyolult jelenségnek és folyamatnak statisztikai mérése, elemzése jelenleg szimplifikált - a nemzetiségnek vagy az anyanyelvnek, mint egyetlen objektív, esetleg jogszabályok alapját képező mutatónak az alkalmazása elégtelen; 6. Hiszem és vallom: a nemzet, nemzetiség, az etnikum fontosságát tagadó vagy lekicsinylő ideológiáktól nem úgy kell megszabadulnunk, hogy a másik vagy a többi nemzet, nemzetiség, etnikum ellen harcolunk, ténykedünk, serénykedünk, vagy statisztikai manipulációkat eszelünk ki; 7. Szükségesnek vélem tehát, hogy a társadalomtudományok, a statisztika, a demográfia, a szociológia, a pszichológia, a nyelvészet képviselői nemzetközi együttműködésben elemezzék az etnikai, nemzetiségi jelenségeket, annak folyamatait, kapcsolatait, kihatásait, egész bonyolult valóságát. 112