Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dányi Dezső: Az etnikai statisztika néhány problémája - Szlovákia példája
A zsidó nemzetiségű kategória bevezetése tehát csökkentette a magyar nemzetiségűek és növelte a nem magyar nemzetiségűek számát a két világháború között. A cigány kategória csökkentette a szlovák és a magyar nemzetiségűek számát. Azt nem tudjuk, hogy a többi népszámlálások időpontjában ezek a nemzetiségek hova sorolódtak, szaporodtak vagy lemorzsolódtak, milyen asszimilációs folyamatok játszódtak le. Nem kétséges, hogy a nemzetiségi kategóriák kreálása és megszüntetése zavart okozott a nemzetiségi statisztikai idősorokban, csökkentette konzisztenciájukat és elősegítette a legkülönfélébb indíttatású asszimilációs és disszimilációs folyamatokat. 2. Demográfiai folyamatok A történelem során alig fordult elő, hogy egymás mellett élő különböző etnikumok azonos demográfiai képletekkel rendelkeztek volna. Az első világháború előtt a szlovák anyanyelvű népességnek is magasabb volt a természetes szaporulata /3. tábla/, mint a magyar nyelvű népességnek - országos szinten. A második világháború után pedig, 1956-ig bezárólag különösen kedvező módon alakult Szlovákia nettó reprodukciós együtthatója /4. tábla//Sveton- Vávra, 1965/. Természetes szaporulat /3. tábla/ Anyanyelv 1896-1900 1901-1905 1906-1910 1911-1914 Szlovák 13,9 12,5 13,5 12,7 Magyar 13,0 11,6 12,4 12,3 Szlovákia nettó reprodukciós együtthatója /4. tábla/ 1947 1948 1949 1950 1951 | 1952 1953 1954 1955 1956 1,336 1,353 1,355 1,475 1,478 1,552 1,540 1,539 1,583 1,590 Ezek a nyers és finomabb demográfiai együtthatók kétségtelenül elégségesen indokolják Szlovákia népességszámának a bevezetőben vázolt látványos növekedését. Egyszersmind azonban azt is tartalmazzák, hogy ilyen kedvező demográfiai környezetben az első világháború után csökkent, a második világháború után pedig lelassult a magyar nemzetiség számának növekedési rátája. A csehszlovák demográfia a magyarság kedvezőtlen növekedési mutatóit alacsonyabb termékenységének tudja be. Sajnos nem cáfolható, hogy a magyar nemzetiségűek termékenysége alacsonyabb, mint a szlovák nemzetiségű népességé. Az is bizonyítható azonban, hogy a magyar nemzetiségűek számának korábbi csökkenése és az utóbbi időben tapasztalható lassú növekedése nem magyarázható kizárólagosan a magyar nők alacsony termékenységével, azaz az etnikai struktúra átalakulása nem vezethető vissza kizárólagosan demográfiai tényezőkre. A szlovákiai magyarság alacsony termékenysége részben történeti örökség. Bars, Hont, Nógrád és Gömör megye területén a magyar szakirodalom tanúsága szerint már a 19. században jelentős mértékű születéskorlátozás és termékenységcsökkenés keletkezett /Dányi, D. 1977/. Pavel Veres közelmúltban közzétett számításai pedig megerősítették, hogy ezen a területen a 20. században is alacsonyabb volt a termékenység /5. tábla/, mint Szlovákia más tájain /Veres, P. 1986/. 105
