Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dányi Dezső: Az etnikai statisztika néhány problémája - Szlovákia példája

Alig vitatható, hogy a bemutatott ábrák és adatok szimbolikus értékűek is. Drasztikus változásaik és ingadozásaik egyrészt Közép-Európa nemzetiségi politikájának, a különféle etnikumok egymás mellett élésének tragikus időszakait, visszás folyamatait érzékeltetik, másrészt arra is figyelmeztetnek, hogy ezek az idő- és területi sorok kétséges tartalmúak, konzisztenciájuk olykor megkérdőjelezhető. Az etnikumok bonyolult tudati, szociális, kulturális, gazdasági jellemzőit pedig csak alig mérhetően mutatják. Nem feladatom, hogy ennek a régiónak évszázados nemzetiségi politikáját boncolgassam vagy értékeljem. A következőkben részben magyar, főként azonban csehszlovák és szlovák statisztikai adatokra támaszkodva, mindössze arra vállalkozom, hogy a Szlovákiára vonatkozó anyanyelvi, nemzetiségi statisztikai adatokat valóságosabb tartalmuk szerint mutassam be. Hangsúlyozom, hogy mondanivalóm nem a konfrontáció, nem a kioktatás jegyében fogant. A levonható tanulságok közös mérlegelését, az együttgondolkodást, az előrehaladást és a közös cselekvést kívánom szolgálni. Az előzőekben idézett és a következőkben részletezendő adatokat és arányokat az alábbi vetületekben kívánom megközelíteni - korántsem a teljesség igényével, bizonyára korlátozott mélységgel, tulajdonképpen példák segítségével: 1. az etnikumok statisztikai definícióinak és a nemzetiségek kategóriáinak módosulásából származó torzítások; 2. a demográfiai folyamatoknak tulajdonítható változások; 3. az asszimilációnak betudható metamorfózisok. Szlovákia etnikai struktúráját az első világháborút követően alapvetően befolyásoló vándorlások, egyéni és kollektív kiutasítások, áttelepítések, kitelepítések, betelepítések, menekülések és lakosságcserék adatait nem részletezem. Több, igen szorgos kutatás és publikáció taglalta a fellelhető információkat /Flachbart, E. 1935; Popély, Gy. 1988, 1989; Révay, I. 1968; Petrichevich, H. 1924; Szabó, A. F. 1991; Janics, K. 1980; Szabó, K. 1969; Stark, T. 1990; Balogh, S. 1990 stb./. Személyes megjegyzésként emelem ki csupán, hogy ezeket a százezreket sújtó kényszervándorlásokat a nemzetállam-eszme durva, antihumánus kinövésének tartom és ezen az sem változtat semmit, hogy az akciókat nemzetközileg jóváhagyták, sőt olykor kezdeményezték, és az sem, hogy utólag, nyíltan, vagy titkosan, hivatalosan, vagy félhivatalosan sajnálatosnak minősítették. 1. Az etnikumok statisztikai definícióinak és a nemzetiségek kategóriáinak módosulásából származó torzítások a) Az anyanyelv - nemzetiség csere Egy évszázadra visszatekintve Csehszlovákia területén, az etnikai populációkat elhatároló statisztikai definíciók többször megváltoztak /Subrutová, A. 1980/. Az 1921. évi népszámlálás során úgy döntött a csehszlovák kormány, hogy az etnikumokat a "nemzetiség" szerint különbözteti meg és megszünteti azt a harminc éven át tartó magyarországi gyakorlatot, amikor is a népszámlálások során a megszámláltak anyanyelvét kérdezték. Ez az 1921. évi határozat nem csak szakmai állásfoglalás volt az akkor már fél évszázada tartó nemzetiséganyanyelv statisztikai vitában /Horváth R. 1992/. A csehszlovák nemzetiségi statisztika kiemelkedő szakemberei ugyanis egyértelműen hangsúlyozták, hogy az anyanyelv mérhetőbb, objektívabb ismérv, mint a nemzetiség /Boháő, A. 1920/. Ennek ellenére megszületett a döntés, hogy az etnikumokat a nemzetiség kritériuma határolja el, amely "rendszerint azonos az anyanyelvvel" és ez a statisztikai elv tulajdonképpen az 1991. évi népszámlálásig érvényben maradt. Megjegyzendő, hogy az 1970. és az 1991. évi népszámlálás során az anyanyelvet is kérdezték. A kérdezőbiztosoknak adott utasítás szerint, anyanyelv az, amelyet a kérdezett "annak tart". Nem részletezve a hazai irodalom alapos elemzését az anyanyelv és/vagy a nemzetiség népszámlálási kérdőpontok megítéléséről, kiemelem, hogy a mai csehszlovák demográfusok is helytelenítik a nemzetiség tudakolását a népszámlálások alkalmával. Pavlik szerint: "A nemzetiségi statisztikai adatfelvételek megnövelték az eredmények befolyásolhatóságát" /Pavlik, Z. 1991/, Srb pedig így nyilatkozott: "Igaz, hogy a nemzetek, a nemzetiség és az etnikai csoportok elhatárolása és megkülönböztetése igen bonyolult, objektivitásukat többé-kevésbé a politikai érdekek fogják befolyásolni" /Srb, V. 1991/. 101