Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Popély Gyula: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Szlovákiában

Végső konklúzióként leszögezhetjük, hogy a felvidéki magyarság egy bizonyos része, rétege folyamatosan az asszimilációs politika martalékává válik. Népünknek, északi nemzettöredékünknek van azonban egy számottevő hányada, amely következetesen ellenáll mindenfajta beolvasztási kísérletnek. Elmondható, hogy a helyzet e téren régiónként, sőt falvanként változó. Az eddigi csehszlovákiai népszámlálások arról tanúskodnak, hogy az egykor többékevésbé egységes, homogén dél-szlovákiai magyar etnikai tömb többé már nem létezik, mivel a magyar nyelvterület az őshonos helyi magyar lakosság kitelepítése, kényszerű vagy önkéntes elköltözése, illetve új szlovák elem betelepítése, valamint a fokozott nyelvi és tudati asszimiláció következtében egyre inkább fellazulóban van. Tagadhatatlan viszont, hogy Dél-Szlovákia egyes vidékein már megállt a magyar elem további csökkenése, sőt helyenként bizonyos népességregenerálódási folyamatok is beindultak. Új magyar korosztályok nőttek fel, amelyekben már oldódóban van a félelem, múlóban van az apáikat kitelepítéssel, deportálással, vagyonelkobzással, reszlovakizációval, nemzeti és emberi megaláztatással verő balsorstól való rettegés. Persze, még nem ez a csehszlovákiai magyar közérzet általános jellemzője, de kétségkívül egy olyan erősödőben lévő magatartásformáról van szó, amelynek uralkodóvá válása az egész csehszlovákiai magyar nemzetrész számára igencsak kívánatos lenne. Annak tudatában, hogy nemzettöredékünknek van egy mindmáig megtörhetetlennek tűnő része, de ugyanakkor van egy fokozatosan cseppfolyóssá, képlékennyé és ezáltal beolvaszthatóvá tehető rétege is, és ami ellen pillanatnyilag nincs módunkban a győzelem esélyével szorítóba szállnunk, csupáncsak Sütő András ideillő sorainak felidézésében találhatjuk vigaszunkat; "... felzabálnak bennünket, Uram, tömik velünk a hasukat, velünk és unokáinkkal; rendezd úgy valahogy, akadjunk torkukon; és ha kiköptek, vegyél a te szárnyadnak árnyékába...". 99