A Délvidék településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai 1880–1941 (1998)

MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

> MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A XIX. század végén honosodott meg Magyarországon a Délvidék szó használata. Az országnak azt a régióját jelölte, amelyet a történelem folyamán Bácskának, Bánátnak, Muraköznek, Muramelléknek, Délőrségnek, Drávaszögnek, Katonai határőrvidéknek, Szerémi bánságnak neveztek. Nem volt pontos a földrajzi határokat aprólékosan meghatározó fogalom. Azt a tájat, az egykori déli "végvidéket" jelölte, amely a török pusztítás után szervezett állami telepítéssel, magánosok igyekezetével, spontán bevándorlók tömegével vált ismét emberlakta területté. Nyugatról, északról, keletről, az ország közepéből, a Balkánról jöttek a bevándorlók. A szomszédos településeken, de még egy-egy faluban is különféle nyelveken beszéltek. Magyarul, szerbül, horvát vagy szlovén nyelven, németül, szlovákul, csehül, románul, rutén nyelven, de még a francia, lengyel szó sem volt ritka. A trianoni döntés után a Délvidék szó már pontos fogalommá vált, Magyarországnak azt a részét jelölte, amelyet Horvát-Szlavonország kivételével a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz csatoltak. Jelen kötetünkben arra vállalkoztunk, hogy ennek a területnek visszatekintő etnikai jellemzését statisztikai adatok segítségével mutatjuk be. A nemzetiségi statisztikák rendszere A három - 1880., 1910. és 1941. évi - magyar és a két - 1921. és 1931. évi - jugoszláv népszámlálás ötféle módon csoportosította a nemzetiségeket. A magyar népszámlálásokban az etnikai megkülönböztetés tényezője az anyanyelv, az 1921. évi jugoszláv népszámlálásban ugyancsak az anyanyelv, az 1931. évi adatfelvétel hivatalos szövegében azonban az "etnikai" jelző szerepel további magyarázat nélkül. A népszámlálások elsősorban a szerb, horvát, szlovén és más sokác, bunyevác, vend stb. - délszláv nemzetiségeket csoportosították különféleképpen. 11