Burgenland településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai 1880–1991 (2000)

MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK

MÓDSZERTANI MEGJEGYZÉSEK A kötetben közölt adatok forrásai — az 1880—1920. évi kéziratos eredeti népszámlálási feldolgozási táblákon kívül — a fejezet után, a forrásjegyzékben találhatók. A magyar népszámlálások minden esetben az adott év december 31. napjának 24. óráját jelölték meg ún. eszmei időpontként, amelyre vonatkozóan kellett végezni az adatgyűjtést. Az osztrák népszámlálások ettől eltérő — általában tavaszi — eszmei időpontot tartottak szem előtt. Jelen kötet az 1. táblákon az 1910. évi és az 1991. évi népszámlálások alkalmával közölt közigazgatási beosztás szerinti járások, illetve kerületek (Politischer Bezirk) népességét tartalmazza a három legnagyobb lélekszámú nemzetiségre vonatkozóan. Bár Burgenlandban — egyetlen község, Bónisfalva kivételével — 1920-ban volt az utolsó magyar népszámlálás, és ennek közigazgatási beosztása megegyezett az 1910. évivel, a kiadványsorozat többi tagjával való összehasonlíthatóság céljából az 1910. évi adatok szerepelnek. Az 1880—1920. évi járási beosztás és az 1920 utáni kerületek között lényeges különbségek nem tapasztalhatóak. Burgenland községei 1920-ig 13 járáshoz tartoztak, 1920 után 7 kerülethez. A teljes egészében elcsatolt Felsőpulyai, Felsőőri, Kismartoni, Nagymartom, Németújvári és Nezsideri járások kerületek lettek, és magukba olvasztották a csak részben elcsatolt, töredékjárások községeit, a hetedik kerület Gyanafalva székhellyel a Szentgotthárdi járás elcsatolt községeiből alakult. A töredékjárások közül a Magyaróvári és a Rajkai teljes egészében a Nezsider, a Körmendi járás a Németújvár székhelyű kerületbe került. A Soproni járás nagyrészt a Felsőpulya, de Fertőmeggyes és Kelénpatak a Kismarton, Lépesfalva, Somfalva és Sopronkertes a Nagymarton székhelyű kerületbe tartozott. A Kőszegi járásból 13 község (Hámortó, Hosszúszeg, Hosszúszeghuta, Kőpatak, Kúpfalva, Lantosfalva, Léka, Létér, Németgyirót, Pörgölény, Rendek, Rőtfalva és Salamonfalva) a Felsőpulya, a többi a Felsőőr kerületnek jutott. Végül a Szombathelyi járás községei először a Németújvár székhelyű kerületbe kerültek (Csém kivételével, amely mindjárt a Felsőőr kerületbe), majd az 1951. évi népszámlálástól még öt község (Abdalóc, Csejke, Németlövő, Pokolfalu és Pósaszentkatalin) és az eredetileg Németújvári járásbeli Egyházasfüzes és Hovárdos átkerült a Felsőőr székhelyű kerületbe. A településenkénti adatokat bemutató 2.1 tábla az 1910. (és 1920.) évi közigazgatási beosztás szerint megyénként és ezen belül járásonként tartalmazza a községeket. Az 1910 után megszűnt, beolvadt községek esetében lábjegyzet ad tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy későbbi adataik melyik község vagy város adataiban vannak, illetve melyik község adatait tartalmazzák. Az 1910 előtt megszűnt, összevont községek az egyesített község adatai után, dőlt szedéssel találhatók. Egyes községek 1971. évi adatai esetében is módunkban állt (a [14] adatforrás segítségével) az 197l-re, illetve (a [12] adatforrás segítségével) az 198l-re már egyesített községek korábbi területre vonatkozó adatait is közölni. Ezen a táblán az egyes községek oldalrovataiban azok — és csak azok — az ún. hazai nyelvek (magyar, német, horvát, szerb, szlovén, szlovák és cigány) szerepelnek, amelyekre vonatkozó adat az adott községben a vizsgált időszak népszámlálásai bármelyikénél előfordult. Az ún. külföldi nyelvűek, illetve a hazai nyelvek közül — az ezen a területen alig előforduló — román és rutén nyelvűek számát az egyéb kategória és — amennyiben ismert — a lábjegyzet tartalmazza. A 2.2 és 2.3 táblákon a teljes idősor bemutatása végett az 1991-ben létező községekről (a két város után, a magyar elnevezés szerinti abc-sorrendben) az 1880—1991. évi 13