1850. ÉVI ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁS (1994)

BEVEZETÉS

Erdély tényleges polgári népessége a feldolgozott és ellenőrzött népszámlálási adatok szerint 1850-ben öszszesen 2 073 472 fő volt, ami némileg eltér az osztrák hivatalos statisztika által közölt 2 073 737 és a Bielz 19 könyvében szereplő 2 074 202 fotol . Az elterés jelentektelen és az eredeti számadatok összegezésében tapasztalható kisebb hibák javításából származik. A továbbiakban forrásunk adatai alapján összefoglaljuk a népszámlálás néhány főbb eredményét. Mindenekelőtt lássuk a tényleges népességszám nagyságát és megoszlását kerületek szerint

2

0. Gyulafehérvári kerület 430 024 Kolozsvári kerület 423 074 Nagyszebeni kerület 540 272 Rettegi kerület 241 315 Udvarhelyi kerület 3 67 363 I. és IX. Román Ezred 71 424 Erdély összesen: 2 073 472 Minthogy Erdély területe 1786 és 1850 között lényegében nem változott, a hivatalos népszámlálásoknál pedig Szilágy megye hozzáadásával közel azonos területet kapunk, a népességszám fejlődését 1977-ig követni tudjuk.

21,2

2 Népszámlálás Népesség A népesség- Évi átlagos Növekedés 1786=100 időpontja száma szám növeke- növekedés összesen évi átlagos dés

e százalé

k 1786 1 440 986

+ 1 546 129

+

+ 1850 2 073 472 527 343 8 240 34,1 0,53 134,1 1857 2 172 748 99 276 14 182 4,8 0,69 140,5 1900 2 684 291 511 543 11 896 23,5 0,55 173,6 1910 2 908 507 224 216 22 422 8,4 0,84 188,1 1977 4 385 954 1 477 447 22 051 50,8 0,76 283,7 +A katonai határőrvidék népessége nélkül +

+A katonai határőrvidék népességével együtt (Bielz im. 156. 1.) A népesség tehát 1850 és 1977 között több mint kétszeresére növekedett, 1786 óta pedig csaknem megháromszorozódott - fejlődési üteme mindazonáltal nem nevezhető gyorsnak, mert az évi áltagos növekedés minden vizsgált periódusban egy százalék alatt maradt. A növekedés mind 1786 és 1850, mind 1850 és 1900 között, tehát az egész XIX. században alacsonyabb volt az 1900 utáni, XX. századi fejlődésnél. Korábban a járványok és az igen magas halandóság fékezték a növekedés ütemét, a két világháború alatt és után a súlyos emberveszteségek mellett jelentős elvándorlások apasztották Erdély népességét, amelyet a Románia egyéb részeiről beköltözők sem tudtak teljes mértékben ellensúlyozni. Erdély területén az 1850. évi népszámlálás adatsoraiban összesen 2 741 település neve szerepelt, amelyek kerületenként jogállásuk szerint a következőképpen oszlottak meg: Kerület Város Mezőváros Község Praedium összesen Gyulafehérvári 5 16 671 14 706 Kolozsvári 7 12 604 17 640 Nagyszebeni 9 23 426 16 474 Rettegi 4 383 6 393 Udvarhelyi 2 7 449 15 473 I-II. Román Ezred 2 53 55 Erdély összesen: 23 64 2 576 68 2 741 A népszámlálás általunk használt anyagában a város kategóriában a korábban szabad királyi városként szereplő Beszterce, Brassó, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Marosvásárhely, Medgyes, Nagyszeben, Segesvár és Szászsebes mellett Abrudbánya, Dés, Erzsébetváros, Körösbánya, Nagyenyed, Szamosújvár, Szászrégen, Szászváros, Szilágysomlyó, Tasnád, Torda, Udvarhely, Vajdahunyad és Zilah is ugyanazon megjelöléssel szerepelt. Közülük a 10 legnépesebb város volt: Brassó 25 100, Kolozsvár 19 346, Nagyszeben 16 268, Marosvásárhely 9 127, Segesvár 7 962, Torda 7 768, Gyulafehérvár 6 078, Beszterce 5 574 , Medgyes 5 337 s Szászrégen 4 771 lakossal

2"^. Ugyanakkor a mezővárosok között is akad hasonló nagyságú: Gyergyószentmiklósnak 5 448, Fogarasnak 4 163, Barcarozsnyónak 4 114 lakosa volt. Még meglepőbb egyik-másik falu viszonylag jelentős népességszáma, igy a Brassó melletti Hosszúfalunak 8 219, Zágonnak 6 047, Gyergyóalfalunak 4 217, Ditrónak 3 988 lakosát irták össze, míg a román falvak között Resinár 5 499, Szelistye 14