1996. ÉVI MIKROCENZUS Termékenységi adatok (1999)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE
A házas nők termékenysége Közép-Magyarország kivételével valamennyi régióban jelentős mértékben csökkent. Legnagyobb mérvű volt a csökkenés a korábban magas termékenységi rátájú Észak-Alföldön, ahol a száz házas nőre jutó élve született gyermekek száma 1970 és 1996 között 245-ről 207-re, ezen belül pedig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 276-ról 219-re csökkent. A negyedszázaddal korábban lényegesen alacsonyabb termékenységi szintű nyugatdunántúli és közép-dunántúli térségben is hasonlóan nagyarányú volt az élve születések visszaesése. A közép-magyarországi régió adatait e tekintetben is a budapesti házas nők termékenysége határozza meg. Míg az előbbi régió egészében 166 a termékenységi szint átlagos mutatója, addig a fővárosban csupán tízzel kevesebb. A régióban és ezen belül a fővárosban 1970 óta egy árnyalattal emelkedik a száz házas nőre jutó élve született gyermekek száma. Ennek oka elsősorban a főváros öregedés felé hajló korstruktúrájában keresendő. Ma a fővárosban viszonylag nagyobb számban élnek olyan idősebb házas nők, akik korábban több gyermeket szültek. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Budapesten két-három évtizeddel korábbi, nagyon alacsony szintű termékenység csekély emelkedéséről van csupán szó. E tényekhez valószínűleg hozzájárul az is, hogy a korábbi szociálpolitikai kedvezmények következtében, a sokgyermekesek gyorsabb lakáshoz jutásának reményében ma viszonylag nagyobb arányban élnek a fővárosban olyan szegényebb társadalmi rétegek, amelyek termékenysége magasabb. A száz 15-49 éves házas nőre jutó élve született gyermekek száma valamennyi megyében alacsonyabb az összes házas nőre jutónál. A főváros kivételt képez, mert a 15-49 évesek körében a mutató értéke 159, szemben az összes házas nő 156-os értékénél. Az ország más területei közül a dél-alföldi és a dél-dunántúli régióban a legalacsonyabb a termékenység (száz házas nőre 183, illetve 185 élve született gyermek jut), de ezek a legalacsonyabbnak minősülő mutatók is jóval meghaladják a fővárosi átlagot. A régiók között változatlanul legmagasabb a termékenységi szint az Észak-Alföldön, ahol száz házas nőre 207 élve született gyermek jut, de ez még mindig kevés a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges száz nőre iutó 215 élveszületéshez képest. A régión belül ezt az arányt egyedül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 219-es arányszáma haladja csupán meg. Az elmúlt száz év alatt általános jelenséggé, az ország minden részében jellemzővé vált a két gyermeket szült nők hányadának a növekedése és meghatározó szerepe a házas termékenység alakulásában. A két gyermeket szült házas nők aránya a Nyugat-Dunántúlon a legmagasabb, ahol minden második házas nő kétgyermekes. A három- és több gyermekes házas nők aránya az Észak-Alföldön van túlsúlyban. A gyermektelen nők magas aránya főleg városi jelenség, ezért az ország azon részében tapasztalható, ahol nagy lélekszámú város is található. Közép-Magyarországon majdnem minden tizedik nő gyermektelen, ezen belül a fővárosban 12,2 százalék a gyermektelenek aránya. Az egy gyermeket szült házas nők hányada ugyancsak Közép-Magyarországon a legnagyobb (31,3 %). 24
