1996. ÉVI MIKROCENZUS Önkormányzati lakások (1998)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

A felszereltség településtípusonkénti alakulására általában az a jellemző, hogy a nagyvárosoktól a községek felé haladva egyre kisebb arányú a közműves ellátottság. A nem közműves felszereltség (palackos gáz, házi csatorna, házi vízvezeték) a községekben a legmagasabb, s legfeljebb a többi városban ér el jelentősebb arányt, a fővárosban és a megyeszékhelyeken nem számottevő. Az önkormányzati lakott lakások fontosabb felszereltségi arányai, településtípusonként Budapest Megyeszékhelyek Többi város Községek H h H H l~

1 hálózati víz E3 meleg folyóvíz El hálózati gáz I vízöblítéses WC 1 1 1 Százalék 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 Az önkormányzati tulajdonú lakott lakások 29 százalékában egy személy él, és csaknem ugyanennyi a két személy által lakott lakások aránya is. 1990-ben még a lakások közel egyharmadában (32 százalékában) volt két lakó, az egy lakásban egyedül élők aránya viszont csak 24 százalék volt. Három vagy négy lakót a lakások 31 százalékában találunk, ami hat évvel korábban még 3 százalékponttal magasabb volt. Az öt vagy több személy által lakott lakások aránya nőtt, de ez a növekedés nem éri el a 2 százalékpontot sem, arányuk együttesen is 10 százalék alatt marad. A lakószám szerinti megoszlás változásai többnyire nem jelentősek. Kivétel az egy lakó által használt lakások aránynövekedése, amelyben szerepe lehet a privatizációnak is. Az egyedülélők — akiknek többsége öregkorú — kisebb arányban tudtak vásárlóként fellépni, így ezek a lakások nagyobb arányban maradtak az önkormányzatok tulajdonában. Ez az arányeltolódás a településtípusokon belül is érvényesül: 1990-ben még a két lakó által használt lakások voltak a leggyakoribbak mindegyik típusban, 1996-ra azonban a fővárosban és a megyeszékhelyeken már az egyedül lakók lakásainak aránya volt a legmagasabb (32, illetve 30 százalék). A többi városban és a községekben — noha kisebb arányban — továbbra is a két személlyel lakott lakások a legjellemzőbbek. 18