1996. ÉVI MIKROCENZUS Önkormányzati lakások (1998)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

Az önkormányzati lakásokban 578 ezren élnek, több mint 1 millióval kevesebben, mint 1990-ben. E népességnek majdnem fele (49 százaléka) fővárosi lakos, 23 százalékuk él a megyeszékhelyeken és egyötödük a többi városban, míg a községekben lakók 8 száza­lékkal részesednek. Ezek az arányok vidéken — a városokban és a községekben is egyfor­mán — l-l százalékponttal magasabbak a lakott lakásokra vonatkozó arányszámoknál. A fővárosban nagyobb a különbség (3 százalékpont), és iránya is ellentétes. Ennek eredmé­nyeként az önkormányzati lakások laksűrűsége a fővárosban lényegesen jobb az országos átlagnál, vidéken viszont rosszabb, mégpedig a települési hierarchiával fordítottan növekvő mértékben. Az önkormányzati lakások laksűrűségét az összes lakott lakás mutatószámaival összevetve az országosan jelentősen kedvezőbb helyzet (250, illetve 265 fő/száz lakott la­kás) a településtípusonként kisebb és ellentétes irányú különbségekből adódik össze. A nagyvárosokban (Budapesten és a megyeszékhelyeken) az önkormányzati lakásokban va­lamivel jobbak a laksűrűségi viszonyok, a többi városban és a községekben pedig rosszab­bak. A különbség a fővárosban a legnagyobb, de nem számottevő (- 4 fő), a többi telepü­léstípusban tapasztalt 1-2 fő eltérés pedig gyakorlati jelentőséggel nem bír. A lakók számát a lakások szobáira vetítve azonban már korántsem ennyire egyformák a laksűrűségi viszo­nyok. A száz lakott szobára jutó lakók száma az összes lakás esetében még a legmagasabb laksűrűségű községekben is csak 113 fő, a többi településtípusban azonban 110 alatt ma­rad, azaz egy-egy szobára többnyire csak egy lakó jut, két vagy több lakó nem jellemző. Ugyanezek a mutatók az önkormányzati lakásokban jóval magasabban alakulnak. Az ösz­szes lakással ellentétben a száz lakott szobára jutó lakók száma a településtípusok közül a községekben a legkevésbé rossz (130), és nem sokkal marad el ettől a fővárosi helyzet sem (134). A megyeszékhelyeken és a többi városban az önkormányzati lakások lakói olyan kedvezőtlen körülmények között élnek, amelyhez hasonló csak az 1980. évi népszámlálás idején volt — akkor általánosan —jellemző. 1980-ban száz lakott szobára 151 fő jutott, most a megyeszékhelyeken 145, a többi városban 148 ugyanez a mutató. A lakott lakások laksűrűsége településtípusonként 100 lakott lakásra jutó lakó 100 lakott szobára jutó lakó Településtípus 100 lakott lakásra jutó lakó 100 lakott szobára jutó lakó összesen önkormányzati összesen önkormányzati Budapest 239 235 105 134 Megyeszékhelyek 258 257 105 145 Többi város 268 270 109 148 Községek 281 282 113 130 Összesen 265 250 109 139 A szobák szerinti kedvezőtlenebb laksűrűségi viszonyok arra vezethetők vissza, hogy a privatizációs folyamat eredményeként az önkormányzati lakások szobaszám szerinti összetétele a kisebb, kevesebb szobával rendelkező lakások irányába tolódott el. 1990-ben még országosan és településtípusonként is a kétszobás lakások aránya volt a legmagasabb 14

Next

/
Thumbnails
Contents