A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az 50 éves és idősebb saját jogon nyugdíjas népesség főbb munkaerőpiaci jellemzői

Különösen a rokkantnyugdíjas férfiakra jellemző, hogy olyan nemzetgazdasági ágakban dolgoztak, amelyekben sok a balesetveszélyes munkakör (pl.: ipar, építőipar, közlekedés), illetve egyes tevékenységek munkakörülményei károsak az egészségre. A rokkantnyugdíjas nők között jelentős azoknak az aránya - az iparon, illetve a mezőgazdaságon túl - akik a kereskedelemben és az oktatást, egészségügyet magába foglaló egyéb nemzetgazdasági ágakban dolgoztak. Nyugdíjasok, járadékosok munkavállalási szándéka Az adatfelvétel során kérdéseket tettünk fel a nyugdíjasok munkavégzési szándékáról. Az adatfelvétel időpontjában nem dolgozó nyugdíjasok 1,3 százaléka válaszolta azt, hogy szeretne valamilyen munkát végezni. Az e kérdésre bizonytalan választ adók („nem tudja, még nem gondolkodott rajta") aránya elég magas (18,3 százalék) volt. A munkavégzési szándékot határozottan jelzők arányának alacsony mértéke összefügghet azzal, hogy az adatszolgáltatók - érzékelve a növekvő munkanélküliséget, a munkaerőpiac beszűkülését már nem is gondoltak arra, hogy munkát vállalhatnak és így erre a kérdésre nemleges választ adtak. Valószínűleg a bizonytalan választ adók között vannak azok is, akik - munkalehetőségek bővülése esetén - a feltett kérdésre pozitív választ adnának. A munkavégzési szándékot bejelentő kevés férfi többsége, 56,6 százaléka az 50-59 éves korcsoportba tartozott. A nők között a munkát vállalni kívánó 50-54 évesek 16,5 százalékot, az 55-59 évesek 41 százalékot képviseltek. Figyelemre méltó, hogy a munkavállalási szándékot jelző nők körében a nyugdíjkorhatárt követő ötéves korcsoportba (55-59 évesek) tartozó nők milyen jelentős arányt képviseltek. Ez azt jelentheti, hogy - figyelembe véve a nők nyugdíjkorhatárának felemelését - van egy olyan női munkavállalói réteg, amelybe tartozóknak munkavállalási szándéka harmonizál a nyugdíjkorhatár felemelésének tervével. (A bizonytalan választ adó, jelentősebb létszámú nő között az 55-59 évesek aránya 25 százalék volt. Ha ezt a réteget is a potenciális munkavállalók közé sorolnánk, akkor már viszonylag jelentős létszámról lenne szó.) A munkát vállalni szándékozók jelentős részének mindegy, hogy milyen munkáltatónál, munkakörben és munkaidőben foglalkoztatnák. Ez azt jelenti, hogy akár teljes munkaidőben is hajlandók lennének dolgozni. A munkaidő hosszára adott válaszokban nemenként jelentős különbség volt: a férfiak 53,5 százaléka, a nők 34,4 százaléka válaszolta azt, hogy szívesen dolgozna teljes munkaidőben, illetve, hogy számára közömbös a munkaidő hossza. A nők többsége tehát - összhangban a részmunkaidő elemzésénél elmondottakkal szívesebben dolgozna rövidített munkaidőben. A nyugdíjasok azon csoportja, amely nem dolgozó, de munkát vállalni szándékozó személyekből tevődik össze, annyiban kapcsolódik az 50 éves és idősebb aktív keresők közül nyugdíjazás után dolgozni szándékozók csoportjához, hogy mindkét kategória a munkaerőpiacon kíván maradni. Együttes számuk viszonylag jelentős, a százezer főt is meghaladja. Figyelembe kell azonban venni, hogy a nyugdíjazásuk után munkavállalást tervező aktív keresők zöme régi munkáltatójánál, illetve munkakörében kívánja tevékenységét folytatni, tehát lényegében nem szándékozik új munkát keresni. A munkahelyet változtatni kívánók pedig e tervüket nyilvánvalóan nem azonnal, hanem - a nyugdíjazás időpontjától függően - rendszerint csak egy- vagy többéves távon belül realizálhatják. A már nyugdíjazott, nem dolgozó, de munkát kereső személyek helyzete ezzel szemben lényegileg a munkanélküliekével hasonlítható össze. Valószínű, hogy akik 38