A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)
II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az 50 éves és idősebb aktív keresők további munkavállalási szándéka és munkahelyi veszélyeztetettsége
A nyugdíjkorhatáron felüli aktív keresők a további munkavégzést elsősorban személyes körülményeiktől és munkahelyi vagy egyéb tényezőktől tették függővé. A személyes szempont (vagyis az egészségi állapot és a munka ellátására való képesség) szerepe az idősebb korcsoportok felé haladva egyre nagyobb hangsúlyt kapott. A 65 éves és e koron felüli férfiaknak már több mint négyötöde (82 százaléka), a nőknek is a többsége (62 százaléka) ezt a szempontot helyezte előtérbe. A munkavégzési szándék a továbbiakban csak összevontan, a korhatáron felüliekkel együtt értékelhető, akiknek az aránya - az említettek szerint - olyan alacsony, hogy a megállapításokat érdemben nem módosíthatja. Az 50 éves és idősebb aktív kereső férfiak további munkavállalási szándékait az iskolai végzettség annyiban befolyásolta, amennyiben a magasabban iskolázottak inkább mutatkoztak hajlamosnak arra, hogy előre meghatározott időbeli korlátok nélkül, kizárólag egészségi állapotuk, munkavégző képességük függvényében folytassák tevékenységüket. Az általános iskolát végzetteknek csak alig 15 százalékát, a befejezett középfokú, illetve középiskolai végzettséggel rendelkezőknek egyötödét, a diplomásoknak pedig több mint egynegyedét (26 százalékát) lehetett ebbe a csoportba sorolni. Úgy tűnt ugyanakkor, hogy a munkahelyi és egyéb szempontok e magasabban kvalifikált réteget viszonylag kevéssé érintették. A nők esetében kevésbé fedezhető fel egyértelmű összefüggés a személyes szempontok mérlegelése és az iskolázottság között. Ugyanakkor a nők körében is megfigyelhető, hogy a magasabban képzettek kevésbé vetik fel a munkahelyi problémákat vagy az egyéb - személyes viszonyaiktól független - kérdéseket. Nemzetgazdasági ágak szerinti részletezésben a vizsgált korcsoportokhoz tartozó aktív kereső férfiak továbbdolgozási szándéka nem mutatott nagyságrendi eltéréseket. A többség mindenütt a nyugdíjazáshoz kötötte azt a határt, ameddig aktív tevékenységét folytatni kívánja. A személyes szempontok az iparban és az építőiparban, valamint a szolgáltatás jellegű ágak közül az oktatásban, továbbá az egészségügyi és szociális ellátásban az átlagosnál csekélyebb szerepet játszottak. Az utóbbi két nemzetgazdasági ágban ez némileg ellentmond annak a ténynek, hogy e szakterületeken viszonylag nagy számban dolgoznak magasan kvalifikált szakemberek. Az alábbiak azonban erre az ellentmondásra részleges választ adhatnak. Figyelmet érdemel ugyanis, hogy a munkahelyi és egyéb problémák az átlagosnál sokkal nyomatékosabban (az átlaghoz képest másfélszeres-kétszeres arányban) vetődtek fel a közigazgatási, illetve az egészségügyi és szociális ellátás területén. Feltételezhető, hogy a munkavállalók részben már az adatfelvétel időpontjában is számoltak a közigazgatás, valamint az egészségügyi és szociális ellátás területén az átszervezési folyamat eredményeként hosszabb távon bekövetkező létszámcsökkentéssel, a munkahelyek nagyobb arányú megszűnésével. Az 50 éves és idősebb nők aktív kereső tevékenység folytatására irányuló szándékai - nemzetgazdasági ágak szerinti csoportosításban - a férfiakétól eltérő képet mutattak. Ez különösen szembetűnő a mezőgazdaságban, ahol a nők többsége (60,2 százaléka) - egyedüli kivételként - nem a nyugdíjazástól, hanem személyes és egyéb szempontoktól tette függővé a további aktív tevékenységet. A szolgáltatási szférában dolgozó nők esetében ugyanakkor - az arányokat tekintve - nem lehetett érzékelni azokat az aggodalmakat, amelyek a férfiaknál a munkahelyek megszűnésének veszélyével kapcsolatban jelentkeztek. A nemzetgazdasági ágak szerinti részletezésen túlmenően a kérdést további oldalról világíthatja meg a tevékenység jellege, illetve a foglalkozási főcsoport szerinti összetétel. 21
