A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)

II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az 50 éves és idősebb aktív keresők további munkavállalási szándéka és munkahelyi veszélyeztetettsége

Az 50 éves és idősebb aktív keresők további munkavállalási szándéka és munkahelyi veszélyeztetettsége Az 50 éves és idősebb aktív keresők körén belül - a vizsgált téma szempontjából elkülönül a nyugdíjkorhatáron aluliak és a korhatárt betöltöttek csoportja. A meghatározó többséget az előbbiek, vagyis az 50-59 éves férfiak, valamint az 50-54 éves nők alkotják. E csoportba tehát a férfiaknál 10, a nőknél 5 évjárat tartozik. A két nem súlya ily módon eltérően alakul, ami az adatok értékelésénél szükségszerűvé teszi a nemenkénti részletezést. Az előbbiekből következik, hogy a nyugdíjkorhatáron aluli aktív keresőknek közel kétharmada a férfiak közül került ki, viszont a korhatár felett aktív kereső tevékenységet folytatók között a nem szerinti arány ennek fordítottja volt. Az 50 éves és idősebb aktív keresők összevont korcsoport és nem szerint Nyugdíjkorhatár Nem Összesen Nem Összesen alatti feletti Férfi 280 082 270 862 9 220 Nő 179 890 162 985 16 905 Összesen 459 972 433 847 26 125 Férfi 100,0 96,7 3,3 Nő 100,0 90,6 9,4 Összesen 100,0 94,3 5,7 Férfi 60,9 62,4 35,3 Nő 39,1 37,6 64,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 Nyilvánvaló, hogy a jelzett kor és nem szerinti differenciák jelentős mértékben befolyásolhatták, hogy a felmérés keretében megkérdezett személyek kívánnak-e tovább dolgozni, és amennyiben erre hajlandónak mutatkoznak, elhatározásuk megvalósítását milyen időhatárhoz és milyen feltételekhez kötik. Munkavállalási szándék, továbbdolgozás tervezett ideje Az 50-59 éves férfiak, illetve az 50-54 éves nők csoportját részletesebb korcsoportok szerint is vizsgáltuk, kombinálva azzal a tényezővel, hogy aktív kereső tevékenységüket mikor, milyen feltételektől függően kívánják befejezni. Az érdekeltek zöme e szándékát meghatározott időtartamhoz, illetve korhatárhoz kötötte. Kisebb hányaduk a nyugdíjba vonulás tervezett idejét konkrét formában nem határozta meg, hanem azt személyi jellegű, szubjektív feltételektől - „amíg egészségi állapota engedi", „amíg a munkáját el tudja látni" - vagy munkahelyi és egyéb, közelebbről meg nem határozott tényezőktől tette függővé. 19