1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Háztartások, családok
kot. A következő hat év gyökeres változást hozott: az apa gyermek(ek)kel típusú családok részesedése 4 és fél százalékponttal esett vissza, s ezzel az 1980-as szint alá süllyedt. Az 1990. évi egyötödös arány annak ellenére alakult ki, hogy ebben az időszakban a középkorú férfiak halálozási arányszáma minden azt megelőző időszakot meghaladó mértékben romlott. E tényező tehát a kialakult tendenciát nem támasztja alá, hanem azzal éppen ellentétes hatást fejt ki. Az egyötödös arányt feltehetően a válást követő gyermekelhelyezési gyakorlat megváltozása idézte elő. A korábbi időszakban a válást követően a gyermek vagy gyermekek elhelyezése szinte kizárólag az anyánál történt, az apa csak az anya kirívó alkalmatlansága esetén kaphatta meg a gyermeknevelés jogát. E gyakorlatban a nyolcvanas években változás következett be. A gyermekelhelyezési perekben a bíróság már nem azt vizsgálta, hogy az anya milyen mértékben alkalmas vagy alkalmatlan a gyermek(ek) nevelésére, hanem azt, hogy mi a gyermek(ek) érdeke, melyik szülő képes a neveléséről, ellátásáról jobban gondoskodni. A családok családösszetétel szerint, 1970—1996 Százalék Év Összesen Házaspár és élettársi kapcsolat Egy szülő gyermek(ek)kel Házaspáros családok közül élettársi kapcsolat Év Összesen együtt gyermek nélkül gyermekekkel együtt apa anya Házaspáros családok közül élettársi kapcsolat Év Összesen együtt gyermek nélkül gyermekekkel együtt gyermek(ek)kel Házaspáros családok közül élettársi kapcsolat 1970 100,0 89,8 33,7 56,1 10,2 1,3 8,9 2,4 1980 100,0 88,7 35,2 53,5 11,3 1,9 9,4 1990 100,0 84,5 34,3 50,2 15,5 3,1 12,5 5,1 1996 100,0 84,5 33,2 51,3 15,5 2,4 13,1 7,4 Az élettársi kapcsolatok számára vonatkozó legrégebbi adatok 1970-ből állnak rendelkezésre. Számuk az akkori népszámlálás adatai szerint 62 ezer volt, ami a következő húsz év alatt megkétszereződött, s 1990-re meghaladta a 125 ezret, 1996-ra pedig további jelentős emelkedéssel megközelítette a 180 ezret, a házaspáros típusú családok közötti arányuk pedig az 1990. évi 5 százalékról több mint 7 százalékra nőtt. Magyarországon az élettársi kapcsolatok eltérően alakultak, mint a nyugat- és az északeurópai országokban, ahol a párkapcsolatoknak ez a formája több évtizedes múltra tekinthet vissza. Míg Európa említett régióiban az élettársi kapcsolat elsősorban a fiatalok és a magasan képzett rétegek körében terjedt el, addig hazánkban nagyobbrészt az iskolázatlan, szakképzetlen népességben, illetve — a vélt vagy valós érdekekkel összefüggésben (ingatlantulajdon korlátozására vonatkozó szabályozás, özvegyi nyugdíj elvesztése stb.) — az idősebb korosztályokban volt jelentős. Az utóbbi időben azonban a fiatalok körében is rohamosan terjed a párkapcsolatnak ez a formája, amely azonban az esetek egy részében a gyermekvárás időszakában vagy a gyermek megszületése után alakul át házassággá. Az élettársi kapcsolat a közvélemény szemében csak az elmúlt években vált elfogadott, nem elítélendő együttélési formává. A korábbi merev elutasítás miatt az élettársi kapcsolatban élők a kapcsolat létét esetenként nem vallották be. A társadalmi megítélésben bekövetkezett változások megnövelték az együttélésnek ezt a formáját választó párok készségét arra, hogy kapcsolatukat a közvélemény előtt is vállalják. Az élettársi kapcsolatok számában bekövetkezett jelentős növekedést tehát egyrészt az ilyen jellegű együttélések számának tényleges emelkedése 97
