1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Háztartások, családok

eltelt több mint hat év alatt a magánháztartásban élők száma 1,3 százalékkal csökkent, a háztartásoké viszont csak fél százalékkal esett vissza. A háztartások számának visszaesése ellenére növekedett azoknak a háztartásoknak a száma, ahol csak a családmag él együtt más rokon vagy nem rokon személy nélkül, illetve ahol egyetlen személy alkot önálló háztartást. A háztartások számának korábbi emelkedésére a lakásállomány mennyiségi javulása mellett természetesen más tényezők is hatottak. A válások számának folyamatos emelkedése maga után vonta az egyszülős családok számának az emelkedését, ami az esetek jelentős részében szintén a háztartásszám növekedését segítette elő. Az utóbbi években a válások száma stabilizálódott, ezzel párhuzamosan az 1990. évi szinthez közeli értéken maradt a csonka családok száma. A házasságkötések száma csökkent, a házasodási életkor kitolódott. Mindezek a tényezők — a lakásépítésben kialakult pangással együtt — oda hatottak, hogy a háztartások aprózódása a kilencvenes évek elejére lényegében megszűnt. Az 1980 óta eltelt másfél évtized jelentős változásokat hozott a háztartások összetételében is. A családot magukba foglaló háztartások (az ún. családháztartások) hányada az 1980. évi 77 százalékról 1996-ra 71 százalékra csökkent, elsősorban az egyszemélyes háztartások arányának emelkedése -miatt. A visszaesés szinte teljes egészében 1980 és 1990 között következett be. A változás tendenciája a családháztartások csaknem minden strukturális egységére igaz. Az egyetlen családot magukba foglaló háztartások aránya az 1980. évi közel 73 százalékról 1990-ig 69 százalékra mérséklődött, s az ezt követő években a csökkenés mértéke — hasonlóan az összes családháztartásnál tapasztalthoz — az 1 százalékpontot sem érte el. Az egycsaládos háztartások arányának a nyolcvanas években bekövetkezett visszaesése mellett az egycsaládos háztartások struktúrája is megváltozott. 1980-ban az egyetlen házaspáros típusú családból álló háztartások hányada az összes háztartáson belül 65 százalék volt, ami tíz év alatt 59 százalékra, majd az ezt követő hat évben további 1 százalékponttal mérséklődött. Eközben az egy szülőből és gyermekből álló egycsaládos háztartások hányada — szintén a nyolcvanas évek változásainak hatásaként — két és fél százalékpontos emelkedéssel, csaknem 11 százalékra nőtt. Ezek a változások is szinte kizárólag a válások számának emelkedésére vezethetők vissza, de megjelenik bennük a középkorú férfiak halandóságának európai mértékkel mérve rendkívül kedvezőtlen alakulása. 78