1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Lakáshelyzet, a lakott lakások főbb jellemzői

még 260 ezer lakás lakói éltek feltevésünk szerint szűkösen, ami akkor 7 százalékos arány volt. A helyzet valamelyest javult ugyan, de ezekben a zsúfolt lakásokban 1 millió 175 ezer személy, a népességnek 12 százaléka él, akiknek egy részéről feltételezhető, hogy lakáskörülményeiket nem tartják megfelelőnek. A nagy lakószámú lakások mellett természetesen vannak kevésbé kihasznált lakások is: például 161 ezer háromszobás lakásban csak egy, 97 ezer négyszobásban pedig csak egy vagy két személy lakik. A lakott lakások szobaszám és lakószám szerint Ezer lakás Lakószám Összesen 1 2 3 4-X Lakószám Összesen szobás lakás 1-2 1 953 436 980 440 97 3—4 1 401 103 522 549 227 5-6 326 18 84 131 93 7-8 42 3 10 14 15 9—X 10 1 4 2 3 Lakás lakónépesség nélkül 35 9 15 8 3 Összesen 3 767 570 1 615 1 144 438 A lakáskörülményekkel való elégedetlenséget, a zsúfoltságot a lakásban lakó háztartások és családok számából levezetve is hasonló következtetésre juthatunk. Nem túlzó az a feltételezés, miszerint minden család szeretne egy lakást kizárólagosan, másokkal nem megosztva használni. így a két- vagy több családos háztartások mellett a külön háztartásban élő családok, továbbá a közös lakásban külön háztartást vezető családok, illetőleg családot nem képező személyek, valamint a három vagy több háztartás által használt lakások lakóiról joggal feltételezhetjük, hogy lakáskörülményeiket nem tartják megfelelőnek, sőt, akár potenciális lakásigénylőknek is minősíthetők. A felsorolt kategóriákba 1996-ban 216 ezer lakás (6 százalék) sorolható, amely még a minimális háztartás-, illetve családlétszámokkal számítva is több mint 800 ezer embert jelent. A lakott lakások jelentős részében (27 százalékában) két személy él, ez tulajdonképpen nem változott 1990 óta. Növekedett viszont az egy személy által lakott lakások aránya: 19 százalékról 24 százalékra. Ez a lakáskörülmények, a laksűrűségi viszonyok tekintetében pozitívumnak tekinthető, de más közelítésben azt jelenti, hogy minden negyedik lakásban egyedül élő személyt találunk. Számuk a lakások népességéhez képest is jelentős, meghaladja a 9 százalékot. Három vagy négy lakót a lakások 37 százalékában találunk, ez az arány az 1990. évinél 3 százalékponttal alacsonyabb. A lakott lakások tulajdoni jelleg szerinti összetétele igen lényegesen megváltozott 1990-hez képest. Az önkormányzati bérlakások száma az 1990 után felgyorsult privatizáció következtében mintegy 471 ezerrel lett kevesebb, arányuk egyharmadára (19 százalékról 6 százalékra) esett vissza. A magántulajdonba adott lakások túlnyomó többsége ma már a társasházi és öröklakások közé tartozik, ami nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ezen lakások 1990. évi 12 százalékos aránya az eltelt hat és egynegyed év alatt 28 százalékra emelkedett. Ezzel az összes személyi tulajdonban lévő lakott lakás aránya már több mint 92 százalékra rúg. Minthogy a lakások önkormányzati tulajdona a városokra, ezen belül is legfőképpen a fővárosra volt jellemző, így az átrendeződés is elsősorban Budapesten eredmé109