1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek háztartási, családi jellemzői, lakáskörülményei - A háztartások és háztartásban élők helyzete

A háztartások ún. „munkanélküliségi rátája" alapján azonban kimutatható, hogy a munkanélküliség általi érintettség háztartástípusonként eléggé eltérő. A két vagy több családból álló háztartások között a legnagyobb a munkanélküliség által érintett háztartások hányada. Ez egyfelől annak tudható be, hogy főleg a munkanélküliség által jobban érintett, alacsonyabb iskolázottságú, falun élő lakosság él ilyen háztartásokban, másfelől viszont ezekben a háztartásokban rendszerint két vagy több aktív kereső is élt, miáltal a munkanélküliség előfordulásának lehetősége is nagyobb, mint az egycsaládos háztartásoknál. (Ez egyben azt is jelentheti, hogy az egyik kereső kiesése „többkeresős modell" esetében általában nem idéz elő kritikus helyzetet, hiszen a többiek jövedelmére a háztartás még számíthat.) Például azokban a két vagy több családból álló háztartásokban, amelyekben munkanélküli és aktív kereső személyek is találhatók, 76 százalék az olyan háztartásoknak az aránya, amelyekben két vagy több aktív kereső volt. Aggasztóbbnak tűnik az egycsaládos háztartásban élő egy szülő gyermekes családok átlagon felüli veszélyeztetettségi aránya, mert ezeknél többnyire az egyedüli kereső kiesésével kell szembenézni. Ebbe a körbe tartozik azon munkanélkülit magába foglaló egy szülő gyermekes családok 64 százaléka, amelyekben nincs aktív kereső. Az egyszemélyes háztartások munkanélküliség általi alacsony érintettségénél figyelembe kell venni, hogy e háztartások többségében öregkoru személy él. Ha a 15—60 éves személyeket vesszük figyelembe, akkor a munkanélkülieket magába foglaló egyszemélyes haztartások aránya több mint 8 százalék. A háztartásokat a háztartástagok száma szerint vizsgálva az tapasztalható, hogy 1996-ban a haztartások 28 százalékában élt két személy és az egy-, illetve kétszemélyes háztartások együttesen pedig az összes háztartás 54 százalékát alkották. Jelentős volt a három- és a négy tagból álló háztartások aránya is (20, illetve 17 százalék), elenyésző viszont a hatszemélyes, de még inkább az ennél nagyobb háztartások hányada. Egészen más arányok érvényesülnek a munkanélkülieket magukba foglaló háztartások körében, ahol az egy-, illetve kétszemélyes háztartások hányada csak 25 százalék volt. Ezzel szemben a háromszemélyes háztartások hányada 27 százalék, a négyszemélyes háztartások aránya közel 29 százalék volt. Ebben a körben jelentősnek mondható még az öt-, illetve hatszemélyes háztartások részesedése is (15 százalék). A munkanélkülieket magukba foglaló háztartásokba tehát az átlagnál jóval több személy tartozik, és ebből arra következtethetünk, hogy a háztartás nagysága és a munkanélküliségre való esély között kapcsolat van. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a nyílt munkanélküliség kialakulásának időszakában a leginkább fenyegetett réteg az egyébként is hátrányos helyzetű, kevésbé kvalifikált, elmaradott népességcsoport volt. E csoportban pedig általában több gyermek élt a családban, a háztartások pedig a szűk családon kívül nagyobb arányban foglaltak magukba más rokon vagy nem rokon személyeket is, ami növelte annak lehetőségét, hogy a háztartásban munkanélküli személy legyen Az 1990 és 1996 közötti időszakban ugyan emelkedett a kvalifikáltabb szakemberek aránya a munkanélküliek között, azonban e rétegre még mindig — amit az első fejezetben bemutatott iskolázottsági adatok is jeleznek — az alacsonyabb státuszú munkaerő jelenléte a jellemzőbb. A fenti megállapításokat a háztartások gyermekszám szerinti vizsgálata is alátámasztja. Az 1996. évet tekintve az összes háztartásban 49 százalék azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben volt gyermek. A munkanélkülieket magába foglaló háztartásokban ez a mutató 79 33