1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek háztartási, családi jellemzői, lakáskörülményei - A háztartások és háztartásban élők helyzete
A MUNKANÉLKÜLIEK HÁZTARTÁSI, CSALÁDI JELLEMZŐI, LAKÁSKÖRÜLMÉNYEI A munkanélküliek vizsgálata szempontjából fontos kérdés, hogy a munkanélküliségből adódó nehéz élethelyzetet mennyire könnyíti vagy esetleg nehezíti a családi környezet. Nem mindegy, hogy a munkanélküli személy teljesen magára hagyatottan, egyedül él, vagy pedig olyan családban éli az életét, amelyben számíthat mások támogatására. A családban élő munkanélküliek életkörülményeit az is befolyásolja, hogy van-e eltartásra szoruló gyermeke(i), a házastársnak van-e munkája vagy sem, illetve a házastársa jövedelemmel rendelkező inaktív keresők vagy az eltartottak közé tartozik-e. Továbbá az sem elhanyagolható kérdés, hogy a munkanélküli személy az ország mely régiójában él, és esetleg kedvezőtlen családi helyzetét még az is rontja, hogy lakóhelye hátrányos, elmaradott térségben van. Az 1996. évi mikrocenzus két százalékos mintája lehetőséget biztosít arra, hogy viszonylag részletesen elemezzük ezt a témát, és további információkkal egészítsük ki a munkanélküliséggel kapcsolatos ismereteinket. A jelen fejezetben a korábban említett 484 ezer munkanélküli személy helyzetét mutatjuk be, akik magánháztartásban, családban élnek. (Az adatok nem tartalmazzák az ún. intézeti háztartásban élő munkanélküli személyeket.) A háztartások és háztartásban élők helyzete 1996 áprilisában Magyarországon 3 millió 869 ezer magánháztartásban élt a népesség 98 százaléka, míg a népesség további 2 százalékát kitevő 203 ezer fő intézeti háztartásokban (elsősorban diákszállókban, kollégiumokban, idősek otthonában) lakott. 1990-ben a magánháztartások száma ennél valamivel több, 3 millió 890 ezer volt. A kilencvenes évek első felében a háztartások számának alakulása követni kezdte a népességszám csökkenését, a visszaesés mértéke azonban még elmaradt a népességcsökkenés arányától. Az 1990. évi népszámlálás és az 1996. évi mikrocenzus időpontja között eltelt több mint hat év alatt a magánháztartásban élők száma 1,3 százalékkal csökkent, a háztartásoké viszont csak fél százalékkal esett vissza. A háztartások számának visszaesése ellenére növekedett azoknak a háztartásoknak a száma, ahol csak a családmag él együtt más rokon vagy nem rokon személy nélkül, illetve ahol egyetlen személy alkot önálló háztartást. Részben a népesség korstruktúrájában bekövetkezett módosulások, részben a gazdasági rendszerváltás velejárójaként megváltozott a háztartásokban élők gazdasági aktivitás szerinti összetétele. Jelentősen csökkent — 44 százalékról 30 százalékra — azoknak a háztartásoknak az aránya, amelyekben csak aktív kereső személy volt. Ezzel párhuzamosan emelkedett — 29 százalékról 37 százalékra — a csak inaktív keresőket magukban foglaló háztartások aránya. 30
