1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek demográfiai jellemzői - Munkanélküliség a mikrocenzust megelőző időszakban

tehát bizonyos mértékben „előre vetítette" a regisztrált munkanélküliség későbbi alakulását. A regisztrált munkanélküliek állománya a következő egy éves periódus során megnégyszereződött, és 1991 januárjában meghaladta a 100 ezer főt. A növekedés a következő két évben folytatódott. A regisztrált munkanélküliek körének bővüléséhez 1991-ben „A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról" szóló (azóta többször módosított) 1991. évi IV. törvény is hozzájárult, amely a segélyezés kiterjesztésével a munkanélküliek szélesebb rétegét tette érdekeltté abban, hogy a segély, illetve későbbiekben a munkanélküli-járadék folyósításának előfeltételeként is jelentkezzenek a munkaközvetítő irodákban. A regisztált munkanélküliek állománya az eddigi maximumot 1993 februárjában érte el, amikor átmenetileg a 700 ezres határt is túllépte. Ezt követően a tendencia megfordult: kisebb, részben szezonális jellegű ingadozásokkal alapvetően csökkenő trend mutatkozott a regisztrált munkanélküliek létszámában. A nyilvántartásban 1994 elején 641 ezer, 1995 elején 545 ezer, 1996 elején 517 ezer munkanélküli szerepelt, tehát három év alatt számszerűen közel 200 ezres fogyást lehetett észlelni a regisztráció alapján. A mikrocenzus idején 512 ezer munkanélkülit tartottak nyilván. Ez a szám összességében csak mérsékelten, mintegy 6 százalékkal tér el a munkanélkülieknek a mikrocenzus fogalmi rendszere szerinti teljeskörűsített számától, noha a struktúra tekintetében utalni kell az eltérő módszerből eredő tartalmi differenciákra. A nyilvántartott munkanélküliek állományának csökkenése csak kisebb részben függött össze az érdekeltek tényleges elhelyezkedésével, vagy a nyugdíjra (előnyugdíjra) való jogosultság megszerzésével. Az állományból kikerülők jelentős része ugyanis a járadékra (segélyre) való jogosultság kimerülése után nem tartotta fenn a kapcsolatot a munkaközvetítő irodákkal akkor sem, ha elhelyezkedésüknek gondja nem oldódott meg. E munkanélküliek vagy a hivatalos munkaközvetítési rendszer mellőzésével kerestek a továbbiakban munkát, vagy elhelyezkedési szándékuk fenntartásával átmenetileg lemondtak a munkakeresésről (ún. „passzív" munkanélküliekké váltak), vagy pedig véglegesen kivonultak a munkaerőpiacról. Az elmúlt három év vázolt tendenciája alapján mindenesetre valószínűsíthető, hogy ismét növekedett a nem regisztrált munkanélküliek csoportja, bár a munkanélküliek többségét — eltérően az 1990. év eleji helyzettől — a nyilvántartás rendszere továbbra is átfogja. A nyilvántartásból kikerülők helyzetével újabban az OMK, illetve jogutódja, az OMMK (Országos Munkaügyi Módszertani Központ) ún. követéses vizsgálatai foglalkoznak. A Központi Statisztikai Hivatal által 1992-től folyamatosan végzett munkaerő-felmérések rendszere azonban a regisztrációtól függetlenül is képet ad a munkanélküliség alakulásáról, minthogy a lakossági felmérés az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) ajánlásait veszi alapul. E kritériumok értelmében a nem regisztrált személyek is minősülhetnek munkanélkülinek, és a regisztráltak is sorolhatók — meghatározott esetekben — a foglalkoztatottak vagy a gazdaságilag inaktívak kategóriájába. A munkaerő-felmérés az 1990. évi népszámlálás mintájára épülő ELAR (egységes lakossági adatfelvételi rendszer) keretében negyedévenként mintegy 24 000 magánháztartás teljeskörűsített adatai alapján szolgáltat információkat a 15—74 éves népesség foglalkoztatásáról és munkanélküliségéről. Ezek az információk — az ILO ajánlások átvétele révén — a nemzetközi 18