1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakótelepi lakások és lakóik (1998)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A lakások főbb jellemzői
gyárakat telepítettek az ország legnagyobb városaiban (pl. Budapesten, Győrben, Szegeden). Ezért nem véletlen, hogy a panelből épült lakások aránya Budapesten és a megyeszékhelyeken a legnagyobb, ugyanis a helyben települt házgyárak termelési kapacitását így tudták a leginkább hasznosítani. Mivel ez a típusú házgyári lakástermelés érdekeit főleg a „zöldmezős" beruházásban nagy területen történő építkezés szolgálta, ezért az ország területén elszórtan található kisebb városokban alacsonyabb arányban épültek ilyen típusú lakások. 1990 után a lakásépítések jelentős csökkenése miatt már nem volt szükség a nagytömegű lakásépítésekre létrehozott házgyárakra, ezért ezek egy része megszűnt, így a panelból készült lakótelepi lakások sem épültek. A lakosság is egyre kevésbé igényelte az egy helyre koncentrált, nem egyéni igényekre szabott, előregyártott panelból készült lakásokat. Az 1996. évi mikrocenzus kétszázalékos mintanagysága lehetővé teszi, hogy a lakótelepi lakások adatait statisztikai-tervezési régiónként is elemezni tudjuk. A lakott lakások között a lakótelepi lakások aránya eléggé változó, a nyugat- és közép-dunántúli régióban a legnagyobb és a két alföldi régióban a legalacsonyabb. (A közép-magyarországi régióban csak Budapest miatt magas a lakótelepi lakások aránya.) Jól látható, hogy az ország egyes régióiban a megyeszékhelyeken kiugróan magas a lakótelepi lakások aránya. A közép-dunántúli megyeszékhelyeken (Veszprém, Tatabánya, Székesfehérvár) a lakások 59 százaléka tartozik a lakótelepi lakások közé. Jelentősnek mondható az észak-magyarországi régió megyeszékhelyein (Eger, Salgótarján, Miskolc) a lakótelepi lakások aránya (48 százalék). Az észak-alföldi régióban viszont a megyeszékhelyek (Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok) lakott lakásainak mindössze egyharmada tartozott a lakótelepi lakások közé. A kisebb városokban jóval kisebb a lakótelepi lakások aránya, mint a megyeszékhelyeknél, azonban régiónként ezek a mutatók is jelentősen eltérnek egymástól. A lakótelepi lakások „korösszetétele" régiónként változó. A lakótelepi lakások jelentős része 1970 és 1979 között épült, ezeknek a lakásoknak az aránya a lakótelepi lakások körében 51 százaléktól (Nyugat- és Közép-Dunántúl kisebb városai) 35 százalékig terjedt (Dél-Dunántúl megyeszékhelyei). Néhány régióban feltűnően magas az 1980 és 1989 között épült lakótelepi lakások aránya. Ezek közé tartoznak Közép-Magyarország (Pest megye) és ÉszakMagyarország kisebb városai (45, illetve 47 százalék). Az 1996. évi mikrocenzus adatai nem teszik lehetővé, hogy az adatokat településenként elemezzük, pedig egyes régiókon belül a lakótelepi lakások arányában jelentős különbségek lehetnek. Például vannak olyan kisebb városok, ahol az 1980. évi népszámlálás adatai szerint a lakótelepi építkezések meghatározóak voltak. Ezek közé a városok közé tartoztak az 1950-es évek elején az erőltetett iparosítás következtében felduzzasztott városok, ahol a lakótelepi lakások aránya már 1980-ban is magas volt (Komló 65,7; Dunaújváros 90,5; Ózd 35,1; Várpalota 23,4). Nyilvánvaló, hogy ezekben a városokban a lakótelepi lakások aránya továbbra is jelentős maradt. 23