1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakosság utazási szokásai (1998)

Összefoglaló - A 2-4 NAPOS, HÉTVÉGI UTAZÁSOK JELLEMZŐI

Egy tartós belföldi út átlagos időtartama 10 nap volt, ezeknek csupán 9%-a volt két hétnél hosszabb. Jellemzően a kislétszámú háztartások, a felsőfokú végzettségűek, illetve az ötvenévesnél idősebbek tettek ennél hosszabb utazásokat. Az utazás célja szerint az üdülések, gyógyüdülések tartottak leghosszabb ideig, így nem meglepő, hogy a Balatonnál és a Velencei-tónál - elsősorban saját nyaralóban időztek legtovább a turisták. A Balatonnál elsősorban a gyermekes és a budapesti háztartások tagjai töltöttek el hosszabb időt, míg a hegyvidékeket a gyermek nélküli háztartások részesítették előnyben. A tartós utazások esetében - ellentétben a hétvégi utakkal - a Balaton vonzereje az életkor előrehaladtával folyamatosan csökkent. 28 naposnál hosszabb belföldi utat jellemzően az egytagú, illetve a gyermek nélküli háztartások tettek, valamint olyan háztartások tagjai, ahol sem aktív kereső, sem eltartott nem volt. Ők általában az idősebb korosztályhoz tartoztak. A hosszú külföldi utakkal szemben a belföldieknél magas a férjek és feleségek, valamint a magas iskolai végzettségűek aránya is. Ezeknek az utaknak a 40%-a a Balatonhoz irányult. A legkedveltebb szálláshely a saját vagy ismerős ingatlanja volt. Az utazási irodák szerepe csupán a kéthetesnél rövidebb utak esetében volt jelentős. Az utazási irodák által szervezett belföldi és külföldi tartós utak egyaránt rövidebbek voltak a saját vagy ismerős által szervezetteknél. A tartós külföldi utak több mint harmadát utazási irodák szervezték, és elsősorban az egy- és kéttagú háztartásban élők, valamint a magasabb iskolai végzettségűek vették igénybe. A 2-4 NAPOS, HÉTVÉGI UTAZÁSOK JELLEMZŐI A hétvégi külföldi utazások helyszíne döntően Európa, azon belül is KözépEurópa volt. Ez alól csak a községek lakói jelentenek kivételt, esetükben az ilyen típusú utak 38%-a Kelet-Európába, 28%-a Közép-Európába és 22%-a NyugatEurópába irányult. Dél-Európát elsősorban a fiatalok választották úti célul. A KeletEurópába irányuló hétvégi utaknak rendszerint rokonlátogatás volt a célja, így az igénybe vett szállástípusok között is az ismerős ingatlanja áll az első helyen, míg a Dél-Európába tartó utak többsége üdülési céllal történt, és itt a szállodák domináltak. Az utazási irodák is elsősorban erre a területre szervezték a legtöbb utat. A belföldi hétvégi utak 16%-a a Balatonhoz irányult, és résztvevői elsősorban a nyaralóval, hétvégi telekkel rendelkező háztartások és a magas iskolai végzettségűek voltak. A Balaton-partra és a Velencei-tóhoz látogatók nagyrészt a magas jövedelműek közül kerültek ki. A kis létszámú háztartások és az alacsony jövedelműek szívesen keresték fel a fővárost, elsősorban rokonlátogatás céljából. A szállodák igénybevétele a Velencei-tónál, a Mátra-Bükkben és Sopron-Kőszeghegyalján volt a legmagasabb, az ide látogatók 7-18%-a élt ezzel a szállástípussal. Érdekes, hogy míg a Dunakanyarban és a Velencei-tónál a budapesti látogatók aránya 88, illetve 78, addig a Mátra-Bükkben csupán 23%-ot ért el. 15