1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakások és lakóik (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

Az országos megoszlástól jelentősen eltérnek a településtípusokon belüli arányok. Budapesten természetesen a hagyományos (városias) jelleg áll első helyen (34 százalék), és csaknem ugyanekkora a lakótelepek aránya is (33 százalék). Jelentős még a családi házas övezet (22 százalék), a társasházi és villanegyed részesedése azonban meglepően alacsony (2 százalék). A vidéki városokban családi házas (38 százalék), lakótelepek (29 százalék), hagyományos (városias) (19 százalék), falusias (8 százalék) a sorrend. A külterületek részesedése (3 százalék) csaknem fél százalékkal magasabb, mint a társasházi övezeté. A községekben a falusias jellegű (66 százalék) és a családi házas övezet (28 százalék) túlnyomó többséget alkot, mellettük még a városokéhoz hasonló nagyságú külterületi övezet sem jelentős (4 százalék). A lakások és lakóik lakóövezet szerinti megoszlását összehasonlítva lényegi eltérés nem tapasztalható. Mindössze annyi különbség állapítható meg, hogy a hagyományos (városias) lakóövezetben lakók aránya elmarad a lakások arányától, míg a családi házas környezetben lakóké meghaladja azt. A különbség mindkét esetben alig több mint 2 százalék, amely nagyobb részben a főváros ezen lakóövezeteiben tapasztalható jelentősen alacsonyabb, illetve magasabb laksűrűségből következik. Az egyébként alacsony részarányú lakóövezetek közül kettőt mégis meg kell említeni. Az egyik a külterületi lakóövezet, amelynek lakói negyedmilliónyian vannak, a másik a szociális szempontból nem megfelelő környezet: a leromlott állagú, lebontásra ítélt lakóházak, ideiglenes telepek, putrik és hasonló lakhelyek, amelyekben 64 ezren élnek. Bár az okok közel sem azonosak, a lakosságnak ez a két csoportja lakik a legmostohább, legkedvezőtlenebb körülmények között. 25