1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakások és lakóik (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

Magyarország lakásainak száma 1996. április l-jén 3 991 590 volt, ebből 3 millió 767 ezer a lakott lakás, 224 ezer (5,6 százalék) pedig üres, nem lakott. A lakott lakások 21 százaléka Budapesten, 44 százaléka a többi városban, 35 százaléka a községekben található. A nem lakott lakások településtípusonkénti megoszlása ettől eltérő arányokat mutat: a fővárosban és a többi városban alacsonyabb (17, illetve 38 százalék), a községek területén viszont jóval magasabb (45 százalék). A lakásokban lakók száma 9 millió 978 ezer volt, 141 ezerrel kevesebb, mint a legutóbbi népszámlálás időpontjában. A lakók településtípusonkénti megoszlása a városokban megfelel a lakott lakások arányának, a fővárosban 2 százalékponttal kevesebb, a községekben ugyanennyivel magasabb. A laksűrüségi mutató a városokban alig tér el az országos átlagtól, míg a fővárosban ettől kedvezőbb, a községekben pedig rosszabb. Lakások, lakók, laksürüség Településtípus Lakás Lakásokban lakók 100 lakott Településtípus összesen lakott nem lakott Lakásokban lakók lakásra szobára Településtípus ezerben jutó lakó Budapest 815 777 38 1 855 239 105 Többi város 1 739 1 654 85 4 366 264 107 Községek 1 437 1 336 101 3 757 281 113 Összesen 3 992 3 767 224 9 978 265 109 A lakott lakások szobaszám szerinti összetételében 1990 óta csak jelentéktelen változások észlelhetők, az arányok módosulása többnyire csak tized százalékpontokban mérhető. A változatlanság fő oka a lakásépítések számának visszaesése. 1990 óta mindössze 173 ezer új lakás épült, ez az összes lakásnak 4,3 százaléka. Ez olyan csekély mennyiség, ami nincs érezhető hatással a közel 4 milliós lakásállomány szobaszám szerinti megoszlására. A változatlansághoz nyilván hozzájárult az építési-szerelési tevékenységek általános recessziója is, amelynek következtében elmaradtak, vagy csak minimális mennyiségben történtek lakásbővítések, hozzáépítések. A szobaszám szerinti összetétel változása településtípusonként valamivel nagyobb, de lényeges módosulásról itt sem beszélhetünk. Változatlanul minden településtípusban a kétszobás lakások száma és aránya a legmagasabb. Részarányuk a városokban a legmagasabb (44 százalék), de a fővárosban is ez a lakásnagyság a legjellemzőbb (40 százalék). A községekben a vidéki városokkal csaknem egyenlő arányuk (43 százalék) azonban már nem éri el a három- és az annál többszobás lakások együttes részesedését (45 százalék). Az egyszobás lakások a fővárosban a legjelentősebbek csaknem egynegyednyi (24 százalékos) részarányukkal, vidéken ennél kevésbé jellemzőek (a városokban 13, a községekben 12 százalékkal részesednek). 13