1996. ÉVI MIKROCENZUS Ki hol aktív? Az állami és a magánszféra foglalkoztatottai (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Az állami és nem állami szférában dolgazók vizsgálatának jelentősége

AZ ÁLLAMI ÉS NEM ÁLLAMI SZFÉRÁBAN DOLGOZÓK VIZSGÁLATÁNAK JELENTŐSÉGE Az állami, illetve a magánszféra vizsgálata nem előzmény nélküli, a második világháború előtt társadalomkutatók, szociológusok sora vizsgálta, hogy a magyarországi polgárosodás folyamatában az állami alkalmazottaknak milyen szerep jutott. Sokat foglalkoztak az állam, illetve a magánszféra által alkalmazott értelmiségi réteg számszerű gyarapodásának vizsgálatával is. Ezt azért szükséges megemlíteni, mert piacgazdasági körülmények között az állami szférába tartozó alkalmazotti réteg döntő többsége értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású, s csak kisebb részük végez fizikai jellegű tevékenységet. A múlt század utolsó harmadában kibontakozott modern, kapitalista fejlődés nagy távlatokat nyitott mind az állami, mind a magánszférában az értelmiségi pályákra törekvők előtt. Évtizedről évtizedre jelentősen emelkedett a felsőfokú végzettségűek száma, de még 1920ban is a 25 éves és idősebb népesség csupán két százaléka rendelkezett felsőfokú iskolai végzettséggel. Ennek ellenére az első világháború után már feszültségek keletkeztek az értelmiségi pályákon. Abszolút értelemben akkor sem volt magas az értelmiségiek és egyéb szellemi foglalkozásúak száma, gondot az okozott, hogy a nehézségekkel küzdő magángazdaság csak a versenyben maradáshoz feltétlenül szükséges számú tanult munkaerőt foglalkoztatott — jóval kevesebbet, mint az anyagi eszközeiben ugyan korlátózott, de a magát újratermelő hivatalnokréteg nyomása alatt mégis növekvő államgépezet. A háborús konjunktúra következtében beállott gazdasági fellendülés enyhített a foglalkoztatottsági problémákon, de a háborús események és az azt követő társadalmi-gazdasági változások gyökeresen új helyzetet teremtettek. Az 1950-es évek iparosítási hulláma, a gazdaság fejlődése megnövelte az igényt a tanult munkaerő iránt, így e korszakban töretlenül emelkedett a diplomások és a középiskolát végzettek száma és aránya. (Míg 1949-ben a 18 éves és idősebb népességből a legalább középiskolát végzettek aránya 9 százalék volt, addig 1990-re ez az arány 29 százalékra emelkedett.) Magyarországon a társadalomban és gazdaságban bekövetkezett változások eredményeképpen hosszú ideig az aktív keresők túlnyomó többsége állami alkalmazott volt, a mezőgazdaság kollektivizálása miatt pedig a parasztság nagy része szövetkezeti taggá vált. A szövetkezeti tagsági viszony jogi szempontból jelentett ugyan különbséget az alkalmazotti jogviszonyhoz képest, azonban a gyakorlati életben ez keveset számított. Az államosítások után az önállóként tevékenykedők száma és aránya rendkívüli módon lecsökkent és arányuk még 1980-ban sem érte el az aktív keresők három százalékát. Külön kell szólnunk arról, hogy a kislétszámú önállók — különböző jogszabályi kötöttségek miatt — csak néhány fős alkalmazotti létszámmal dolgozhattak, így a korabeli statisztikák ezt az ún. "magánalkalmazotti" réteget — sok esetben — ki sem mutatták. Természetesen utalni kell azokra a társadalmi folyamatokra, amelyek az állami alkalmazotti réteget differenciálták, ugyanis könnyen belátható, hogy jelentős társadalmi21