1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A háztartások jellemzői a lakások összetétele szerint - A háztartások társadalmi-foglalkozási összetétele és lakásuk néhány jellemzője

léstípusok közötti infrastrukturális eltérések nagyságát jelzi, hogy a település rangjának a csökkenésével párhuzamosan csökken az ott épült lakásoknak az infrastrukturális ellátottsága is. A megyei jogú városi ranggal nem rendelkező többi városban a háztartásoknak csak 39 százaléka, a falusi háztartásoknak pedig mindössze 28-29 százaléka rendelkezik telefonnal, pedig a kapcsolattartás más településekkel általában éppen ezekből a helységekből a legnehezebb, így a telefonhiány a lakosság számára itt fokozottan súlyos gond. A háztartások társadalmi-foglalkozási összetétele és lakásuk néhány jellemzője A háztartások társadalmi-foglalkozási összetételét a bennük élő aktív keresők foglalkozási jellemzői alapján határozzuk meg, ezért ebben a vonatkozásban a továbbiakban csak azokat a háztartásokat vizsgáljuk, amelyekben legalább egy aktív kereső él. 1996-ban a lakásban lakó aktív keresős háztartások 72 százaléka volt homogén, 28 százaléka heterogén társadalmi-foglalkozási összetételű. A homogén összetételű háztartásokon belül az alkalmazásban állók, szövetkezeti tagok alkotta háztartások aránya 86 százalék, azaz túlnyomó többségben vannak azok a háztartások, amelyek aktív kereső tagjai a hagyományos foglalkoztatás keretei között tevékenykednek. Ennek megfelelően az egyéni vállalkozókat, szellemi szabadfoglalkozásúakat és kisebb részben segítő családtagokat magukba foglaló háztartások együttes részesedése is csak az összes homogén háztartás mintegy hetedét teszi ki. Ez utóbbiak háromnegyedében csak fizikai foglalkozásúak vannak. Az alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok alkotta homogén háztartások 64 százaléka fizikai, zömében nem mezőgazdasági fizikai foglalkozású, míg a csak vezetőket tartalmazó háztartások 4 és fél, a csak felsőfokú iskolai végzettséget igénylő foglalkozásúakat tartalmazó háztartások pedig csak 13 százalékot képviselnek. A heterogén társadalmi-foglalkozási összetételű háztartások több mint háromnegyedét két csoport alkotja. Ide tartoznak a csak alkalmazásban állókat és szövetkezeti tagokat magukba foglaló háztartások közül azok, amelyekben fizikai és szellemi foglalkozásúak is élnek (arányuk 44 százalék), valamint azok a háztartások, amelyekben alkalmazottak és vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak egyaránt megtalálhatók (33 százalék). Az aktív keresős háztartások társadalmi-foglalkozási összetételét az általuk lakott lakások legfontosabb jellemzői alapján vizsgálva.azt tapasztaljuk, hogy a kedvezőbb lakáskörülményeket a heterogén összetételű háztartások mondhatják magukénak. Míg a homogén háztartásoknak 11 százaléka lakik egyszobás és további 40 százalékuk kétszobás lakásban, addig a heterogén háztartások esetében az érték csak 4, illetve 30 százalék. A háromszobás lakásban lakó háztartások esetében már a heterogén összetételű háztartások arányszáma a magasabb (41 százalék). A homogén háztartásk közül minden hetedik, a heterogén háztartásból pedig már minden negyedik legalább négyszobás lakásban él. Természetesen a homogén összetételű háztartások lakásainak a nagysága sem egységes, azokban jelentős különbségek figyelhetők meg aszerint, hogy a háztartás mely társadalmifoglalkozási csoportba tartozik. Lényegesen nagyobb lakásban élnek a vezetők, a felsőfokú iskolai végzettséget igénylő foglalkozást folytatók, a vállalkozók és a szellemi szabadfoglalkozásúak. A felsorolt csoportokba tartozó háztartásoknak egyaránt több mint 20 százaléka négy- vagy többszobás lakásban él, és a vezetők esetében a háromszobás lakásban lakók aránya a kétötöd részt is meghaladja (43 százalék). A legkisebb lakásokban az alkalmazásban álló vagy szövetkezeti tag fizikai foglalkozásúak háztartásai, ezen belül is elsősorban a mezőgazdasági tevékenységet folytató személyek alkotta háztartások élnek. A mezőgazdasági dolgozók 18 százaléka egy40