1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A lakott lakások jellemzői a lakásban élő háztartások és családok száma alapján

A legjobb minőségűek azok az egyháztartásos lakások, amelyekben házaspár él együtt gyermekével: az ilyen lakások 61 százaléka összkomfortos, 26 százalékuk pedig komfortos, a komfort nélküli lakások aránya a 9 százalékot sem éri el. Az összkomfortos és a komfortos lakások együttes aránya a gyermek nélküli házaspár, illetve az egyszülős család által lakott lakások esetében az összes lakáshoz hasonlóan 80 százalék körüli. Ezen belül azonban az összkomfortos lakásban lakó egyszülős háztartások hányada meghaladja az átlagot, míg a gyermek nélküli házaspárok aránya elmarad attól. A nem családháztartások által lakott lakások komfortossági mutatói lényegesen rosszabbak. Esetükben az összkomfortosak hányada elmarad a komfortosakétól, s együttes arányuk is alig éri el a kétharmadot, miközben a komfort nélküliek részesedése megközelíti az egynegyedes arányt. A lakások nagy többségénél a jónak mondható komfortosság ellenére fontos említést tennünk a felszereltségbeli hiányosságairól is. Jelenleg a lakások 11 százalékában nincs sem hálózati, sem házi vízvezeték, 15 százalékuk nem rendelkezik meleg folyóvízzel, 14 százalékukban nincs fürdő- vagy mosdóhelyiség, 18 százalékukból hiányzik a vízöblítéses WC, illetve 17 százalékukban nincs szervezett szemételszállítás, 10 százalékuk pedig csatornázatlan. Az átlagosnál rosszabb felszereltségü lakások közé az egyszülős családok és a nem családháztartások lakásai tartoznak, míg a legjobban felszereltek a gyermekes házaspárok által lakottak. Utóbbiak esetében 90 százalék feletti a felszereltség szintje a hálózati vízvezeték, a meleg folyóvíz, a fürdőhelyiség esetében, de alig marad el ettől a vízöblítéses WC-vel való ellátottság is. Ugyanezek a mutatók a nem családháztartások lakta lakások esetében 71 és 79, az egyszülős családok által lakott lakásoknál pedig 83 és 88 százalék között mozognak. 1996-ban a lakások egyötödében volt táv- vagy épület egyedi kazánfíítés és további 30 százalékukban etázsfutés. A lakások fele rendelkezett egyedi helyiségfíítéssel, igaz, ebbe beletartozik a korszerűnek és kényelmesnek mondható gázfíítési mód is (az egyedi helyiségfutésű lakások 47 százaléka ilyen). Mint a felszereltségi mutatóknál, ugyanúgy itt is a nem családháztartások által lakott lakások helyzete a legkedvezőtlenebb. Közel kétharmaduk egyedi helyiségfíítéses, s csak 14 százalékukban van etázsfutés, a többi központos fűtési mód pedig csak kevéssé marad el az átlagostól. Az etázsfutés a gyermekes házaspárok és a két családos háztartások által lakott lakások esetében a legelterjedtebb, utóbbiak esetében arányuk megközelíti az ilyen lakások felét (48 százalék). A lakások 31 százaléka családiházas, további 27 százaléka falusias, 15 százalékuk városias jellegű környezetben van. Lakótelepi jellegű övezetben 20, társasházi vagy villanegyedben pedig 3 százalékuk épült, az előzőekbe be nem sorolható (pl. üzemi, külterületi, szociálisan nem megfelelő) környezetben a lakások 3-4 százaléka található. Családiházas és falusias jellegű övezetben főleg az egycsaládos, házaspárok alkotta családok által lakott lakások vannak, s ez független attól, hogy a családban él-e gyermek (arányuk 60-61 százalék közötti). Ennél is magasabb a többcsaládos háztartások (81 százalék) és a két háztartás (70 százalék) lakta lakások között az ilyen lakások hányada, kis számú előfordulásuk miatt azonban az összes család megoszlására - mint ahogy más jellemzők esetében is - csak csekély, alig kimutatható hatással vannak. A lakótelepi lakások aránya az egyszülős családok lakta lakások körében a legmagasabb (27 százalék), és a többcsaládos háztartások által lakottakban a legalacsonyabb (8 százalék). 22