A háztartások és a családok társadalmi–foglalkozási tagozódása / A társadalom rétegződése – időszaki közlemények (1999)
Rétegződési sémák - Sémák, 1949-1990
nem mezőgazdasági és mezőgazdasági fizikai foglalkozású és szellemi foglalkozású mezőgazdasági fizikai foglalkozású és szellemi foglalkozású szellemi foglalkozású felsőfokú iskolai végzettséggel és felsőfokú iskolai végzettség nélkül Önálló, szabadfoglalkozású van a háztartásban, családban csak fizikai foglalkozású fizikai és szellemi foglalkozású csak szellemi foglalkozású Csak önálló, szabadfoglalkozású van a háztartásban, családban Többi háztartás, család csak munkanélküli van munkanélküli és inaktív kereső van csak inaktív kereső van csak eltartott és/vagy segítő családtag van A fenti séma az aktív keresős háztartások, családok esetében megengedi, hogy a háztartás, illetve a család bármilyen más gazdasági aktivitású személyt is magába foglaljon, míg a többi háztartás, család esetében a háztartás, illetve a család tagjai között lehet eltartott és/vagy segítő családtag is. Az 1996. évi mikrocenzus adatközléseihez kialakított, a háztartások és a családok társadalmi-foglalkozási csoportok szerinti besorolása hasonló elveken alapul, mint az 1990. évi népszámlálásé, azzal a különbséggel, hogy a csoportképző ismérvek közül kikerült az iskolai végzettség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iskolázottság semmilyen formában nem jelenik meg a csoportok kialakításában. A csoportosítás ugyanis az 1996-ban korszerűsített FEOR-93 foglalkozási főcsoportjain alapul, amely nómenklatúra 2-es főcsoportja a felsőfokú iskolai végzettséget igénylő foglalkozásokat foglalja magába. Az e csoportba tartozó foglalkozások jelentős részének gyakorlásához alapvető követelmény a felsőfokú iskolai végzettség, s így az iskolázottság, a képzettség - ha közvetett formában is - megjelenik a rétegcsoportok kialakításában. Ezen kívül más jellegű módosulások is bekövetkeztek az 1990. évi népszámlálás társadalmi-foglalkozási csoportosításához képest. A leglényegesebb, hogy az egyes főbb csoportok magukon viselik a rendszerváltás okozta változásokat, élesen elkülönül egymástól az alkalmazásban állók, szövetkezeti tagok, illetve az egyéni vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak, társas vállalkozók csoportja. Ez a teljes elkülönülés rendkívül fontos a tiszta csoportok képzése érdekében. A csoportosítás természetesen nem tekinthető minden szempontból támadhatatlannak, csupán egy a lehetséges rétegződési sémák közül. Ma már egyértelmű, hogy a séma későbbi alkalmazásakor, továbbfejlesztésekor némi korrekcióra szorul. Ennek egyik oka, hogy a szövetkezetek gazdasági szerepe a rendszerváltást követően jelentős változásokon ment át, s ennek a szerepnek az alkalmazott rétegződési sémában is meg kell jelennie, a szövetkezeti tagoknak önálló csoportot kell képeznie. Az alkalmazásban állóknak és a szövetkezeti tagoknak egyazon csoportba sorolása - bár, mint jeleztük, nem elég árnyalt csoportosítást takar - nem okoz jelentős problémát az adatok értékelésében, mivel a szövetkezeti tagként dolgozó aktív keresők száma és aránya elenyésző az alkalmazásban álló aktív keresőkéhez képest 5. 5 Alkalmazásban álló: 2 millió 900 ezer fő; szövetkezeti tag: 61 ezer fő. (Mikrocenzus, 1996. A népesség és a lakások jellemzői. KSH. Bp. 1996. 195. oldal) 25
