1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 5) A mezőgazdaság hatása a régiók foglalkoztatására

korösszetétel hatása megnyilvánult a nyugdíjba vonulók széles körében, fígyelembevéve azt a körülményt, hogy az idősebb munkavállalási korú dolgozók közül sokan élhettek a korengedményes nyugdíj, valamint az előnyugdíj igénybevételének lehetőségével. E változások eredményeként a korstruktúra 1996-ra némileg javult: 1980-ban a mezőgazdasági aktív keresőknek még több mint egynegyede, 1996-ban csak valamivel több mint egytizede tartozott az 50 éven felüliek csoportjába. A gazdasági átalakulással járó különböző körülmények közvetlenül is előidézhették a mezőgazdaság létszámának fogyását. Itt utalni kell például a nem főtevékenységet végző melléküzemágak felszámolására és a külföldi piac beszűkülésére. A szövetkezeti átalakulás, a privatizáció a gazdálkodó egységek felaprózódásához vezetett. A korábban jelentős létszámot foglalkoztató nagyüzemek egy része megszűnt, mások a korábbinál kisebb területen gazdálkodnak és kevesebb dolgozót foglalkoztatnak. Ezzel párhuzamosan növekedett az önálló gazdák száma. 1996-ban a mezőgazdasági dolgozóknak egyharmada 20 főt vagy annál kevesebb személyt foglalkoztató munkáltatónál folytatta tevékenységét, illetve egyénileg gazdálkodott. A tulajdonviszonyok és a foglalkoztatási viszonyok átrendeződése feltehetően csökkentette az adminisztratív, irodai jellegű tevékenységek létszámigényét. A jelzett átrendeződés a mezőgazdaságban már eddig is számottevően előrehaladt. Jellemző például, hogy míg 1990-ben a mezőgazdaság aktív keresőinek döntő többsége, 92 százaléka állami és szövetkezeti tulajdonú üzemben dolgozott, 1996-ra a magántulajdon vált meghatározóvá, az állami és szövetkezeti szféra aktív keresőinek részesedése 46 százalékra csökkent. Ennek értékelésénél utalni kell arra is, hogy az állami tulajdonú gazdasági szervezetek munkavállalóinak hányada alig 10 százalékot ért el, a továbbra is jelentős szövetkezeti szektor pedig alapvetően átalakult. A vázolt folyamatok - a főirányokat tekintve - lényegében az ország mindegyik régiójában végbementek. Az egyes régiók azonban már a kiinduló állapotot (az 1980. évi helyzetet) tekintve is meglehetősen eltérő sajátosságokat mutattak. (Ezzel kapcsolatban 1. „Az aktív keresők összevont nemzetgazdasági ág és régió szerint, 1980-1996" c. táblázatot az aktív keresők struktúrájára vonatkozó fejezetben.) Az arányok jól érzékeltetik, hogy a mezőgazdaság 1980-ban az Alföld egyes térségeiben még meghatározó szerepet játszott. A dél-alföldi régióban például az aktív keresőknek közel egyharmada (31 százaléka) a mezőgazdaságban dolgozott, és a mezőgazdasági aktív keresők aránya az észak-alföldi régióban is elérte a 28 százalékot. A többi régióban - kivéve a középmagyarországi régiót - a mezőgazdaság részesedése 16-24 százalék körül mozgott. A középmagyarországi régió helyzetét eleve meghatározza a főváros döntő súlya, ahol a mezőgazdasági tevékenység szerepe már akkor is jelentéktelen volt. A közép-magyarországi régióban már akkor is a dolgozóknak csak viszonylag kis hányada, kevesebb mint egytizede talált munkalehetőséget a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén. Az 1990. évi arányok szerint a visszaesés mindegyik régióban megindult. A csökkenés mértéke az 1980-as évtizedben meglehetősen különböző volt (kereken 2-6 százalék között ingadozott). A döntő változás az 1990-1996 közötti időszakban ment végbe. 1996-ban a régiók többségében a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás főtevékenységben az aktív keresőknek nagyjából egytized részét, vagy még kisebb hányadát foglalkoztatta. (A dél-alföldi régióban mutattak ki csupán egyhatodot megközelítő, a dél-dunántúli régióban pedig egynyolcados arányt.) A közép-magyarországi régióban a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás korábban sem jelentős szerepe minimálisra (2,4 százalék) mérséklődött. Az ebbe a nemzetgazdasági ágba tartozók száma és aránya a fővároson kívül már az agglomerációs övezetben is jelentéktelenné vált. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás visszaszorulása ezenkívül a nyugati és az északkeleti térségben volt a legszembetűnőbb. A nyugati megyékben e folyamat ténylegesen összekapcsolódhatott a modernizáció előrehaladásával. Északkeleten a mezőgazdasági munkalehetőségek 74