1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 2) Munkanélküliség
ségek megyeszékhelyei is alacsony munkanélküliségi rátát mutatnak. A dél-alföldi és a déldunántúli régió megyeszékhelyei például a 7,2 százalékos, illetve 7,8 százalékos rátával alig különböznek a nyugat-dunántúli megyeszékhelyek országosan legkedvezőbb arányától (6,8 százalék). Bizonyos, hogy ebben két fontos megyeszékhelyként is funkcionáló és egyúttal regionális szinten ugyancsak kiemelkedő centrum (Pécs és Szeged) is szerepet játszik. A városok (megyeszékhelyek nélkül) munkanélküliségi rátája — a nyugat-dunántúli régió kivételével — mindegyik régióban magasabb, mint a megyeszékhelyeké. E városok átlagos arányát a legtöbb régióban kedvezőtlenül befolyásolja, hogy újabban számos kisebb, kevésbé fejlett település is városi rangot kapott. Különösen az ország keleti térségeiben figyelhetők meg nagy differenciák a megyeszékhelyek és a többi város munkanélküliségi rátái tekintetében, ezeken a területeken tipikusnak tekinthetők a mezővárosi jellegű települések, amelyek helyben viszonylag kevés munkalehetőséget kínálnak. A városok között a regionális különbségek is nagyobbak, az átlagos ráták 7-17 százalék körül ingadozhatnak. A munkaerőpiaci pozíciók szempontjából mindegyik régióban a községi népesség helyzete a leghátrányosabb. A észak-alföldi régióhoz tartozó községekben a gazdaságilag aktív népességnek közel egynegyede munkanélküli. Az átlagos munkanélküliségi rátában kimutatható regionális differenciák a községek vonatkozásában bizonyultak a legnagyobbaknak: az átlagok 10-24 százalék között szóródtak. 2.5) A munkanélküliek háztartási, családi körülményei, tekintettel a regionális vonatkozásokra A munkanélküliség értékelése szempontjából fontos kérdés, hogy a munkanélküliségből adódó gondokat mennyire könnyíti vagy esetleg nehezíti a családi környezet. Nem mindegy, hogy a munkanélküli személy teljesen magára hagyatóttan, egyedül él, vagy pedig olyan családban éli az életét, amelyben számíthat mások támogatására. A családban élő munkanélküliek életkörülményeit az is befolyásolja, hogy van-e eltartásra szoruló gyermeke(i), a házastársának van-e munkája , illetve a házastársa jövedelemmel rendelkező inaktív keresők vagy az eltartottak közé tartozik. Továbbá az sem elhanyagolható kérdés, hogy a munkanélküli személy az ország mely régiójában él, és esetleg kedvezőtlen családi helyzetét még az is rontja, hogy lakóhelye hátrányos, elmaradott térségben van. Az 1996. évi mikrocenzus két százalékos mintája lehetőséget biztosít arra, hogy viszonylag részletesen elemezzük ezt a témát, és további információkkal egészítsük ki a munkanélküliséggel kapcsolatos ismereteinket. A korábban említett 484 ezer munkanélküli személy közül itt azok helyzetét mutatjuk be, akik magánháztartásban, családban élnek. (Az adatok nem tartalmazzák az ún. intézeti háztartásban élő munkanélküli személyeket.) 1996 áprilisában Magyarországon 3 millió 869 ezer magánháztartásban élt a népesség 98 százaléka, míg a népesség további 2 százalékát kitevő 203 ezer fő intézeti háztartásokban (elsősorban diákszállókban, kollégiumokban, idősek otthonában) lakott. 1990-ben a magánháztartások száma ennél valamivel több, 3 millió 890 ezer volt. A kilencvenes évek első felében a háztartások számának alakulása követni kezdte a népességszám csökkenését, a visszaesés mértéke azonban még elmaradt a népességcsökkenés arányától. Az 1990. évi népszámlálás és az 1996. évi mikrocenzus időpontja között eltelt több mint hat év alatt a magánháztartásban élők száma 1,3 százalékkal csökkent, a háztartásoké viszont csak fél százalékkal esett vissza. A háztartások számának visszaesése ellenére növekedett azoknak a háztartásoknak a száma, ahol csak a családmag él együtt más rokon vagy nem rokon személy nélkül, illetve ahol egyetlen személy alkot önálló háztartást. 35
