1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 1) Gazdasági aktivitás

A központi térségen belül Pest megye mutatói némileg kedvezőtlenebbek a fővároshoz viszonyítva, de az országos átlagnál pozitívabb képet mutatnak. Itt figyelembe kell venni, hogy a megye jelentős része a budapesti agglomerációhoz tartozik. Az agglomerációs övezetben számottevő fejlődés tapasztalható a főként tehetősebb rétegekhez tartozó budapesti lakosok utóbbi években megfigyelt fokozódó kiáramlása és a beruházási tevékenység folytán. Nyugat-Dunántúl három megyéje közül Győr-Moson-Sopron és Vas megye foglalkoztatási viszonyai minden szempontból kiemelkedően kedvezőknek tekinthetők. Zala megye ugyancsak az országos átlagnál jobb helyzetben van. (E megye besorolása — mint a bevezetőben jeleztük — korábban vitatott volt, kétségtelen azonban, hogy túlnyomó részben a nyugatdunántúli térséghez kapcsolódik.) A Közép-Dunántúlhoz sorolt megyék közül Veszprém és Fejér megye mutatói az országos átlagnál kedvezőbb helyzetet jeleznek, bár elmaradnak a nyugati határterületek mögött. Némileg ellentmondásosak Komárom-Esztergom megye viszonyai. E megye földrajzi fekvése nyilvánvalóan kedvező, viszont a foglalkoztatottságot itt hátrányosan befolyásolta a bányászat, a nehézipari üzemek visszafejlesztése. A Dél-Dunántúl mindhárom megyéje — a főbb mutatókat tekintve — kissé elmarad az országos átlagtól. A nehézipar és a bányászat gondjai az egyébként az ország fejlettebb térségeihez hasonlítható Baranya megyét érintették érzékenyen. Észak-Magyarország — az említettek értelmében — országosan hátrányos helyzetű régió. Tény, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye a foglalkoztatottság szintjét tekintve a legelőnytelenebb helyzetű megyék közé sorolhatók, viszont Heves megye — ha nem is éri el az országos átlagot — az előbbieknél kedvezőbb értékelésre tarthat számot. Dél-Alföld megyéi közül Csongrád kiemelkedik annyiban, hogy foglalkoztatottsági viszonyai az országos átlagnál érzékelhetően jobbak. Biznyos, hogy Szeged és az újabban dinamikusan fejlődő Hódmezővásárhely által biztosított munkahelyek ehhez jelentősen hozzájárulnak. Bács-Kiskun megye helyzete az országos szinthez közel áll, míg Békés megyében annál hátrányosabb viszonyok mutathatók ki. Kétségtelen, hogy az „Észak-Alföld" régióba sorolt mindhárom megye a hátrányos helyzetű térségek mindegyik jellegzetességét mutatja. Bizonyos differenciák azonban megállapíthatók. Jász-Nagykun-Szolnok a térség legkevésbé kedvezőtlen helyzetben lévő megyéje, Hajdú-Bihar mutatói ennél valamivel rosszabb állapotokat tükröznek, végül Szabolcs-SzatmárBereg — az 1996. évi mikrocenzus szerint — foglalkoztatottsági szempontból országosan is a legelmaradottabb megyeként jellemezhető. Hangsúlyozni kell, hogy megyei vonatkozásban is bizonyos fokig igaz lehet az a régiókkal kapcsolatos megállapítás, hogy a megyeszékhely és egyes nagyobb települések relatív helyzete a környezethez képest kedvezőbb képet mutathat. 24