1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási főcsoport, csoport
Az ügyviteli feladatot ellátóknál (negyedik főcsoport) is lényegesen változott az iskolázottsági szint. Míg 1980-ban a szakiskolát és középiskolát végzettek együttes aránya csak .58 százalék volt, addig ez a mutató 1996-ra 83 százalékra változott. Ez azt jelenti, hogy középfokúnál alacsonyabb képzettséggel már az ún. klasszikus adminisztratív foglalkozásokban is egyre kevésbé lehet elhelyezkedni. A fizikai foglalkozásúak körén belül a legképzettebb csoportot a szolgáltatási tevékenységet végzők (ötödik főcsoport) képezik, akiknek több mint egyharmada érettségizett, és több mint kétötöde középfokú szakmunkásképző iskolát végzett. A fejlődés e foglalkozási réteg esetében is szembetűnő, ugyanis 1980-ban az e két típusú iskolai végzettséggel rendelkezők együttes aránya nem érte el a kétötödöt. A magas iskolázottsági szint összefüggésben van azzal, hogy e főcsoport foglalkozásai között vannak azok a magasabb presztízsű tevékenységek, amelyek újabban már csak érettségi megléte esetén folytathatók. A mezőgazdasági és erdőgazdasági foglalkozású (hatodik főcsoport) aktív keresők összetételében bekövetkezett kedvező változás az iskolai végzettség tekintetében is jól látható. Már ebben a körben is elenyésző azoknak az aránya, akik nem végezték el az általános iskola nyolcadik osztályát, és 46 százalék volt a középfokú végzettséggel rendelkezők hányada. Ez utóbbi mutató 1980-ban még csak 9 százalék volt. Természetesen ezek a kedvező változások főleg a fiatalabb korosztályok körében jelentkeztek, mert például az 50 éves és idősebb mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők között az általános iskola 8. osztálya vagy annál alacsonyabb végzettségűek aránya 1980 óta jóval kisebb mértékben csökkent, mint ami a 14—49 éves korcsoportokra jellemző volt. Az ipari-építőipari foglalkozású (hetedik főcsoport) aktív keresőkre is az jellemző, hogy 1996-ban már 58 százalékuk szakmunkásképző iskolai végzettséggel és 20 százalékuk érettségivel rendelkezett. Ebben az esetben is igaz, hogy a gimnáziumi érettségi egyben valamilyen további szakképesítéssel is párosult. A gépkezelők, összeszerelők (nyolcadik főcsoport) egy része — akik általában nagyüzemi körülmények között, gyártósor mellett betanított munkásként dolgoznak —. alacsonyabb iskolai képesítéssel rendelkeznek, mint a hetedik főcsoportba tartozó aktív keresők. Ezt a megállapítást az 1996. évi adatok is alátámasztják, körükben a középfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya közel 60 százalék volt. Természetesen e főcsoportra is igaz, hogy 1980-ban ez a mutató is jóval alacsonyabb (26 százalék) volt. Magától értetődik, hogy az általános iskola 8. osztályát, illetve az ennél kevesebb osztályt végzettek aránya a segédmunkás jellegű foglalkozásúak esetében mutatja a legnagyobb értéket. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy 1996-ban egyharmad volt közöttük azoknak az aránya, akik ennél magasabb végzettséggel rendelkeztek. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy e körbe tartoznak azok is, akik valamilyen oknál fogva képzettségüknek megfelelő munkakörben nem tudnak elhelyezkedni. A fegyveres testületek dolgozói közötti változásokat jól mutatja, hogy 1990 és 1996 között itt is jelentősen emelkedett a magasabb képzettségűek aránya. Az aktív keresők nemzetgazdasági ág és foglalkozási főcsoport szerinti megoszlásának összehasonlítása révén is be lehet mutatni az elmúlt időszakban végbement változásokat. Különösen azokat a nemzetgazdasági ágakat érdemes vizsgálni, amelyekben a legnagyobb változások történtek. A mezőgazdaságban dolgozók létszáma nagymértékben csökkent és a csökkenés eredményeképpen 1996-ra jelentősen megnőtt a csak mezőgazdasággal 47
