1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási főcsoport, csoport

Az aktív keresők foglalkozási főcsoport szerint, 1980—1996 Foglalkozási főcsoport

1 ^ 1980 1990 1996 Foglalkozási főcsoport

1 ^ szám százalék szám százalék szám százalék 1 Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők 344 375 6,8 343 216 7,6 216 529 6,2 2 Egyetemi, főiskolai képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozásúak 383 595 7,6 385 875 8,5 402 645 11,6 3 Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozásúak 476 661 9,4 494 278 10,9 488 418 14,0 4 Irodai és ügyviteli (ügyfélforgalmi) jellegű foglalkozásúak 346 068 6,8 278 290 6,1 217 578 6,2 5 Szolgáltatási jellegű foglalkozásúak 391 434 7,7 390 283 8,6 525 586 15,1 6 Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozásúak 273 489 5,4 181 132 4,0 122 863 3,5 7 Ipari és építőipari foglalkozásúak 1 423 619 28,1 1 228 605 27,1 783 032 22,5 8 Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők 675 864 13,3 590 309 13,0 378 992 10,9 9 Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozásúak 753 735 14,9 519 913 11,5 292 563 8,4 0 Fegyveres erők, fegyveres testületek foglalkozásaiban dolgozók 115 256 2,5 56 619 1,6 Összesen 5 068 840 100,0 4 527 157 100,0 3 484 825 100,0 Ebből: 1—4. főcsoport 1 550 699 30,6 1 501 659 33,2 1 325 170 38,0 5—9. főcsoport 3 518 141 69,4 2 910 242 64,3 2 103 036 60,3 1) Az egyértelműség biztosítása érdekében a FEOR—93 főcsoportjait számmal is jelöljük, amely a továbbiakban hivatkozási alapként is szolgál. A jelenleg érvényes nómenklatúra (FEOR—93) első főcsoportja a vezetők rétegét fogja össze. Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint az aktív keresők között a vezetők aránya 6 százalék volt. Ennek a kategóriának a helyes értelmezése céljából hangsúlyozni kell, hogy valójában igen összetett rétegről van szó, hiszen a közigazgatásban például egyaránt ide tartoznak a minisztériumok, központi államigazgatási szervek felső szintű vezetői és a községi vezetők, vagy az iparban és az építőiparban a több ezer főt foglalkoztató gazdálkodó szervezetek vezérigazgatói, e szervezetek részlegeinek, üzemeinek vezetői, a kisebb, néhány munkavállalót alkalmazó cégek vezetői. Az aktív keresők között a vezetők aránya 1990 óta csökkent, ami összefüggésben lehet azzal, hogy az akkor még döntően állami tulajdont képező nagyvállalatok egy részének erősen hierarchizált, sok vezetői pozíciót magában foglaló szervezete a privatizáció során megszűnt, átalakult, kisebb szervezetekre esett szét. A második főcsoportba sorolt, magasan kvalifikált szakemberek rétege 12 százalékos arányt képviselt az aktív keresők körében. (Ez a mutató 1980-ban csak 8 százalék volt.) E réteg szintén meglehetősen heterogén volt, ugyan sokáig meghatározó szerep jutott a műszaki értelmiségnek, amelynek jelentősége bár 1996-ra csökkent, létszámát tekintve még mindig fontos kategória maradt. A különböző szinteken és szakterületeken oktató pedagógusok ugyancsak népes csoportot alkottak. Magától értetődően még szélesebb a harmadik főcsoportba tartozó szellemi foglalkozásúak köre, akik az előbbiek munkáját kiegészítik, segítik, vagy önálló munkakört töltenek be, de általában kisebb felelősséggel, alacsonyabb képzettségi igénnyel, ami 41